40. bejegyzés a nem megcsalásról

Hol vannak a flörtölés határai? Elég ha a flörtölésben résztvevő két ember határozza meg ezeket a határokat, a játék szabályait? Párkapcsolat során hány kísértés érkezhet? A kísértés lehet többféle, amikor olyan erős, hogy hajlandó vagy felrúgni a kapcsolatot (házasság esetéről tapasztalat hiányában nem beszélhetek), vagy legalább elgondolkozol a lehetőségről. Van olyan kísértés is, amikor egyáltalán nem akarsz kiszállni létező kapcsolatodból, de van valami bizsergető az új ismeretségben, a diszkrét bókokban, a félreérthető megjegyzésekben, amelyek nem túl tolakodóak, de elég kifejezőek, hogy lepkék legyenek a hasadban. És innen már játék. Mindkét félnek megvannak a saját ismert, vagy felfedezésre váró szabályai, határai, ezek kerülnek most összeegyeztetésre. Minél nagyobb skálán létezik összhang a szabályok között, annál izgalmasabb a játék. A játék abbéli részéről beszélek, amikor az egyik fél kapcsolatban él, míg a másik nem. Pajzánkodni lehet, suttogni, finomkodni és eladni. Megvásárolni, amit a másik nyújt, de rögtön az elején tisztázni, hogy foglalt vagy. Mert a kisértés nem akkora, hogy felrúgd miatta a létezőt, ám a másik fél okozta izgalom elég nagy ahhoz, hogy legalább mézesmadzag szintjén odaadd magad neki. Természetesen a játék nem működik bizonyos érzelmi befektetés nélkül. Bókjai jól esnek, megjegyzései célba találnak, ámítod magad és őt, hogy te egyszeri és megismételhetelen vagy és ha netán célzást tenne arra, hogy még vannak hozzád hasonlók, akkor hamar visszatereled a saját egyediséged irányában. Ő mindig veszi a lapot, mert ez a dolga, értékes játékszer, aki pontosan ismeri a saját határait, játszik ő is és tudja meddig mehet el. Hatalmi viszonyok alakulnak ki, te felsőbb pozicióból indulsz, mert tudod(?), hogy nincs érzelmi veszélye a dolognak, mert te MÁR szerelmes vagy valaki másba. Emiatt akármeddig feszegtheted a határt, mert bármelyik pillanatban visszaléphetsz kapcsolatod elfántcsont várába. Ugyanakkor hatalmat adsz a kezébe, mint legértékesebb játékszer, mert ha ő kilép a játékból , te már csak szomorú bohóc maradsz. Értéket veszítesz magadban is, mert nincs ki rádcsodálkozzon és benne is, mert közben csak megismerted, tán megszeretted, de arra már nincs forgatókönyved, hogyan maradhatna a barátod, ha a játék véget ér. Féltékeny leszel. Indokolatlanul, persze, mert végül is semmi nincs, mi erre feljogosítana, de érzékeny vagy minden harmadik személyre, aki közétek állhat. Aki elveheti az ő osztatlan figyelmét (még ha nem is az, csak te hiszed annak) rólad, aki megmutathatja neki, hogy nem vagy egyetlen. Birtokolni akarod, hisz a tied, te szerezted, te kezdted a játékot, vagy te mentél be olyan nyitott pozicióból, amelyből csak egy irány mutatott. Újraértékeled a kísértésekről vallott elképzeléseidet és megpróbálod az érzéseidet helyben tartani. Mert az nem normális, hogy hiányozzon ha nem látod/hallod, zavarjon, ha nem foglalkozik eleget veled, féltékeny legyél a harmadikra, aki felkeltette az érdeklődését és olyan mértékben foglalkozz a személyével, mely indokolatlan a játék aktuális állásában.

Lassanként el kell haljanak a játékok. Eltávolodtok, vagy barátok maradtok, konkrét kimenetele kell legyen. Lepárosodik és már nem vagy az áltatott legfontosabb az életében, a te párod kezd el nyugtalankodni és azért hagyod abba, megváltozik az életetek és már nem marad hely erre a játékra, vagy elhagyod a párod és vele próbálod meg. Számtalan ok és számtalan lehetőség van a végére, de valahogy mindenképp véget kell érjen. Ideig-óráig őrizgeted emlékét és szívesen elbeszélgetsz vele, ha utadba kerül. De ez már nem ugyanaz a játék.

PS: ez egy lehetséges forgatókönyv a végtelenből. Mindegyik változat kismillió változótól teszi magát függővé, elsősorban a szereplőktől.