42. bejegyzés a lakásról (1)

2000 és 2007 között 9 lakásban laktam Kolozsvár különböző negyedeiben. 2000 szeptember 23-án jöttem fel Kolozsvárra egy darab zöld hátizsákkal, amiben volt néhány ruha, edénytörlő rongy és két csésze. Tányérra és evőeszközökre kaptam pénzt, majd megveszem Kolozsváron, nincs értelme otthonról hozni. 4 szobás lakásom volt az első, 11 napja töltöttem a 18-at, sokat nem éltem még a nagykorúságból, amikor becsöppentem életem első kommunájába. Nyolcan laktunk a 4 szobában és fizikailag elfértünk. Hat fiú és két lány felosztásban, minden szobában 2 ember. Voltak ismerősök a lakótársak között, voltak, akiket akkor ismertem meg és hamar meg is bántam. Kolozsvári létem talán legkellemetlenebb fél éve volt, amit abban a hatalmas 4 szobásban kellett töltenem a Marasti negyed kezdetében, ahol a kisutcában a Pub és a lakásunk között magamutogatós bácsik kergették a lányokat. Hamar kialakultak a hatalmi viszonyok a lakásban és fiatal korom, illetve említésre sem méltó nemem sokat nem segített a pozicionálásban. Talán előszőr tapasztaltam meg (mert nálunk sem a családban, sem a baráti körömben nem volt jellemző az előbb említett paraméterek szerint minősíteni az embert), hogy mosogatni azért kell, mert a személyi számom kettőssel kezdődik és nem azért mert egy 8 tagú kommuna egyik eleme vagyok.

A második félévet már a második lakásomban töltöttem, ahol 2 szobára jutottunk négyen, hárman az előző lakásból, a negyedik egy frissen szerzett és legjobbnak hitt barát volt. Hangulatilag a lakás csodálatos volt, még egy szép szerelem emléke is kapcsolódik hozzá, meg a nagydarab fekete férfi aki az utolsó buszon szólított le, hogy nem-e vagyok rasszista, mert ilyen szőkén, fehérbőrűen, kékszeműen valahogy annak kéne lennem. És addig bizonygattam ártatlanságomat, míg ő kezdett el arról győzködni, hogy menjek vele üdítőzni és napozni (persze, ő nem fog, tette hozzá komoly arccal). Olyan sötét volt a buszmegállóban, hogy csak a körvonalait láttam. A lakás györgyfalvis volt, kellemes és egy nagyon jó barát tulajdona, akivel szemben azóta is lesütöm néha a szemem. Mert amilyen kellemesek voltunk, olyan lazák is, reggelig tartó maffia és activity partik színhelye volt a lakás, amiben végül kárt okoztunk, félreértettünk és olyan dolgokat is magamra kellett vállalnom, amiket nem én követtem el.

Harmadik volt következő félévben a Horea utcai egyik lakás (mert kesőbb volt egy másik is), 2 táncteremben laktunk négyen és végre megtaláltam azt a szobatársat, akivel a legjobb volt. Egyetemista létem legaktívabb éve ide kötődik, szakítások (kettő is), barátságok, szerelmek kezdődtek és értek itt véget, borozások, szomszédolások és szálloda hangulat, mert a Pubból a legkönnyebb ide volt hazajönni mindenkinek. Négyen laktunk három kenyérrel, szobában tartott ketchuppal, külön fűszeres polccal és Luminita nénivel, akinek az előszobája közös volt a mienkkel, de aki mindig nagy elnézéssel és kedvességgel fordult hozzánk.

Harmad év, negyedik lakás. Györgyfalvi teteje, egészen nem az a része, ahol az első györgyfalvis lakás volt. Kellemes, szép lakás, időnként csótányok a konyhában és fekete csempe a fürdőben, laza tulajdonos és egy beteg házmester. Aki éjszaka háromkor küldte ránk a rendőrséget (pentru ca una dintre fetele a venit acasa cu un barbat), mert nem voltunk beírva a lakossági könyvbe. Kedves fiú volt az a barbat még akkor, jó barát, aki képes volt az éjszaka közepén arról mesélni a rendőröknek, hogy bizonyos Nyugat-Európai országokban nincs személyi, és igazán nem illik valakire ebben az órában rátörni.

A lakást eladták a fejünk fölül év közben, következett az ötödik lakás ugyanazzal a két lánnyal, akivel az előbb laktam, és akik azóta is mélyen bennem vannak. Ez a lakás is a Horean volt, az előző Horeassal szinte szemben, közel a Pubhoz, de akkor már nem jártunk olyan gyakran oda. TV, első TV-m mióta feljöttem, kicsi volt és messze az ágytól, de villogtak benne a képek. Szép lakás volt, szépen is kezdődött, de végül egy lakótársat (és barátot) elveszítettem földrajzilag, fizikalilag, míg a másikat elveszítettem lelkileg, szellemileg. Ugyanakkor az utolsó két hónapban ismerkedtem meg egy másik lakással és egy másik társasággal, ami valamennyire ellensúlyozta az előbbi veszteséget és ahonnan végül is egy ember máig megmaradt.

Folytatás következik.