47. bejegyzés a fiktív összeesküvésekről

A Kríger Rt-t 1893-ban alapították és történetünk pillanatában már 9 éve működött. Kríger Rudolf, a gyár alapító atyja, kihasználva az akkori politikai és gazdasági helyzetet, úgy érezte, hogy megért az idő, hogy Enneklér térségébe tartozó druid szülőknek és gyermekeknek bugyit gyártson. Az igény régóta létezett, hisz Ennekléren nagyon alacsony volt a bugyi-gyártás, nem is beszélve a térség többi lakójáról, a klopszokról, akik, lévén többségben éltek Ennekléren, több bugyihoz jutottak hozzá. Kríger Rudolf , maga is druid lévén, egyenesen a nép soraiból hallotta sokszor megfogalamazódni az igényt, hogy milyen jó is lenne, ha még több bugyi jutna egy druid főre. Néhány barátjával közösen alapítja meg a Kríger Rt-t, amely azóta is nevét viseli és mely számtalan sikert ért el az utóbbi évek alatt. Fokozatosan nőtte ki magát ilyen hatalmas üzemmé, hisz a kezdetekben még csak a nép igényeit próbálták kiszolgálni, néhány fiatal, életerővel, tenniakarással teli ifjú harcos, aki felvállalta a druid bugyik sorsát Ennekléren.

Maximális támogatást kaptak a druidoktól. A klopszok eleinte ellenségesen tekintettek rájuk, hisz úgy érezték az ő hatalmukat veszélyezteti egy druid bugyigyár és megpróbáltak mindent megtenni, hogy megakadályozhassák a gyár működését. Szerencsére, ez sosem sikerült nekik, hisz, mire odajutottak, hogy realizálják a druid terjeszkedés veszélyét, addigra Krígernek és társainak már annyi barátja volt Enneklér vezetőségében, hogy komoly veszélyt nem jelentett számukra egyetlen vádló szem sem.

A Kríger Rt. néhány év alatt kinőtte magát Enneklér vezető üzemévé, és mint ilyen, Enneklér druidjainak legjelentősebb képviselőjévé a klopszok előtt. A gyárnak évről évre több alkalmazottja lett, a térség értelmiségi druidjainak egy része állandóan náluk dolgozott, holott az üzem ritkán adott olyan munkát, amihez értelmiséginek kellett lenni. Mégis, ez egy druid üzem volt, ahol druid emberek kaptak állást. Sajnos, a Kríger Rt-nek nem volt igazán pontosan kitalálva például a munkások előléptetési mechanizmusa, és minél nagyobb lett a gyár az évek során, annál több gondot okozott, hogy az a néhány, akkor még fiatal és újító szellemű barát Kríger úr mellett már nem képes megbírkózni ekkora méretekkel. Egyre több információ szivárgott ki a gyárból, egyre több druid kezdett bizalmatlan lenni velük szemben.

Néhány évvel ezelőtt Enneklér térség vezető tanácsa köreibe fogadott néhány tagot a Kríger Rt vezetéséből. Igazi nagy ünnepély volt a druidok számára, végre elérkezett a pillanat, amikor a klopszok elismerik őket, vezető funkciókat adnak nekik, beleszólhatnak a térség életébe oly módon, hogy végre valaki a druidokat is részesítse előnybe. Igaz, hogy a Kríger úr által létrehozott Macskanyelv szociális osztály évek óta azért működik, hogy segítse a druidokat, támogatásban részesíti a druid szervezeteket, rendezvényeket, de sajnos, az elégedetlen druidok gyakran vádolják őket igazságtalansággal. Talán egyetlen kivételt képez a vád alól a fiatal druid művészek támogatása, hiszen Kríger úr maga is nagy műkedvelő, szabadidejében festő, úgy érzi, hogy a druid művészetet segíteni kell és a gyár alapítása óta ezt mondják a legnemesebb cselekedetének.

Az elmúlt egy év alatt felpörögtek az események a Kríger Rt-nél. A klopszok többszöri feljelentést intéztek ellenük, hogy nem tisztességesen működnek, a klopsz vezetőtanács elnöke nyilvánosan sértegeti a druid vezetőket, és ami még súlyosabb, a gyáron belül újabb erővonalak kezdtek körvonalazódni. Megalakult a munkás nők szakszervezete, akik igazságtalannak érezték, hogy ők csakis a bugyimosó osztályon dolgozhatnak, soha nem kapnak vasalás, vagy csomagolás jellegű munkákat, ellentétben férfi kollegáikkal. Szerencsére ez a probléma hamarabb megoldódott, minthogy igazán nagy méreteket öltsön, néhány munkásasszonyt felvittek a vasalókhoz és még kevesebbet a csomagolókhoz, bebizonyítva így, hogy a rágalom velük szemben nem valós, illetve, hogy női munkás egyébként sem képes elvégezni a komplex csomagolási feladatot. Ami ennél sokkal súlyosabb gond volt Kríger úr számára, az a saját helyettese, Leymolt Artúr által vezetett adminisztrációs-gyártási központ. Talán a legfontosabb része volt a Kríger Rt-nek, hiszen minden, bugyigyártáshoz szükséges eszköz itt teremtődőtt meg Leymolt úr keze alatt. A megrendelőkkel, vásárlókkal, viszonteladókkal természetesen maga Kríger úr és néhány beavatott társa tárgyalt, de ami a gyártási folyamatot illeti, az főként Leymolt úr vezetése alatt történt, természetesen Kríger úr tudomásával. Ez a központ szinte a gyár alapítása óta működik, jelentősebb sikereket is felmutatva, kialakítva egy belső működési szabályrendszert, amihez iratlanul is alkalmazkodnak az új és fiatal munkatársak. A hangulat jó, a gyártás idejében történik, a bugyikat veszik. Mégis, egyre többen kezdenek el zúgolódni az üzemen belül: hogy a gyártási technika elavult, hogy a minőség romlik, hogy a vásárlók nem tudnak az új bugyi sorról, hogy többet termelnek, mint amennyi fizetést kapnak, és így tovább. Egyre nagyobb a nyomás Kríger úr fején, mígnem Leymolt úr a gyár ezévi naggyűlésén bejelenti, hogy leköszön az igazgató helyettesi székről. Felkapják a fejüket a druidok, hiszen mióta a gyár gyár, Leymolt úr ott ül, az ő keze alól nevelkedtek ki a Kríger úr fiatal munkatársai, néküle el sem tudják képzelni a gyárat. Ugyanakkor sokan örvendenek. Kríger úr tisztsége után a gyár legfontosabb poziciója szabadul fel, a gyártás egyébként is izgalmas munka, sok emberért kell felelni, újítani lehet és alkotni, ugyanakkor ritka befolyásos pozíció. Elkezdődnek a spekulációk. Suttognak a druidok egymás között, nem ismerik a gyár belső működését, mégis sokuknak barátja, családtagja ott dolgozik. Két komoly konkurensről beszélnek, egyikük már dolgozott a Leymolt úr keze alatt és szerették is a munkatársai, de a Leymolt úrral való állandó és megoldhatatlannak tűnő konfliktusok miatt idővel elment Enneklér vezetőtanácsába. Magával vitt néhány munkást a gyárból és elkezdett ott dolgozni. A druid kocsmaasztaloknál gyakran elhangzott sörpárás szavak suttogják, hogy mindent feladna, csak Leymolt úr helyére kerüljön, de biztosan senki nem tudott semmit. Ugyanakkor, a gyárból elvitt munkásaival ügyes kis csapatot alakított ki magának és egy más szinten képviselte Kríger úr üzletpolitikáját, meglehetősen sikeresen adva el újabb és újabb bugyikat. A másik konkurens soha nem dolgozott a Leymolt úr vezette adminisztrációs-gyártási központban, ám Kríger úr föltétlen bizalmát élvezi, róla azt suttogták a sötét druid utcákon, hogy az igazgató méltó utódja lehetne az új generációból. Mindenki feszülten várta Kríger úr döntését a Leymolt úr felszabadított pozicióját illetően, mígnem végre napfényre került a döntés, és a második számú konkurens, Berkecs Elek lett az új igazgatóhelyettes. Fiatal, ügyes, régóta dolgozik a gyár külképviseletében, sok bugyit sikerült eladnia, érti is a gyártási folyamatokat. A gyártási központ munkatársai izgatottan várták az új igazgatóhelyettes nyitó beszédét és bemutatakozását, bár többnyire ismerték, eddig még nem dolgoztak a keze alatt.

Jól sikerült az első találkozás. Berkecs úr értelmes, összefüggően beszél és céljai vannak. Meg akarja változtatni a gyártási sorokat, új techikákat akar alkalmazni a jobb minőség érdekében és megfelőlen akarja reklámozni a Kríger féle bugyikat a vásárlók felé. Átcsoportosítja a különböző termelési osztályok munkatársait, vezetőit és feladatköreit. Tele van lendülettel, csak sajnos nem lesz sokat az igazagtóságon, mert külkapcsolati tevékenységeit nem hagyhatja abba.

Új munkatársakat is hozott. Az új munkatársak egyben régiek is és csak kevés közülük hivatalos. Gyűlés végére több munkásban is kialakult az érzés, hogy bár Berkecs úr az új igazgatatója a gyártási központnak, a konkurense által kialakított és kimunkált gyártók a hátánál vannak és segítik őt a gyártási központ vezetésében. Mintha azok a munkások, akik Leymolt úr keze alatt nem akartak volna bugyit gyártani, csak eladni, most Berkecs úr keze alatt visszatérnek a gyártáshoz. Így spekulálnak a munkások, de igazából nem tudják a nagy igazságot, csak tapasztalataikra alapozva feltételeznek.

Ez, persze, mit sem változtat a munkán és az elvégzendő feladaton. Gyűlés után minden munkás visszamegy az osztályára, beáll a szalag mellé és azóta is gyártja a bugyikat.

PS: a bejegyzés a blogtulajdonos fiktív agyszüleménye. Bárminemű hasonlóság valós emberekkel és helyzetekkel kizárólag a véletlen műve.