Kezdeti blogger fogadalmaim közé tartozott, hogy én politikáról aztán sosem, de most sikerült megint felmérgelődnöm és nem is igazán politikáról, hanem inkább állampolgári háborgásaimnak kell hangot adnom, mert minden közelemben történő rossz csak még egy bizonyítékkal több, hogy én is kerülhetek védtelenül hasonló helyzetbe.
Néhány órája olvastam, hogy Nagy Zsoltot felfüggesztették miniszteri tisztségéből. Gondolom ez egy fajta EU-s normatíva, hogy ha egy ország belép az Unióba, akkor az első évben föltétlenül függesztések kell történjenek. Nem tudom Bulgária mennyire teljesíti ezt a kritériumot, mi ebben is példaértékűek vagyunk.
Az elmúlt egy – másfél hónap sajtóhíreit figyelve próbáltam kitalálni (mint egyszerű halandó, aki zsigerből bizalmatlan minden állami intézménnyel szemben, és aki mély összeesküvés elméletekben hisz szabadidejében), hogy vajon hogy működik Basescu-nak a villámháborúja az összromán politikai elittel szemben. Láttam magam előtt, ahogy reggel felkel, felveszi köntösét, belebújik a papucsába, kimegy a konyhába és leül a frissen terített asztal mellé. Narancs dzsúz, pirítós, háromféle lekvár, tej, zsömle és a frissen gőzölgő kávé. Tölt magának, elveszi az újságot az asztal széléről és megnézi, hogy tegnap esti, lefekvés előtti tervei szerint alakult-e a napi politika. Aztán futólag rápillant a jobb könyöke mellé helyezett több oldalas listára, amin rajta van az összes politikában bármennyire is érintett román állampolgár (nemzetiségtől és párthovatartozástól függetlenül) és teljesen véletlenszerűen rábök valamelyik névre. A hátánál lesben álló biztonságis/titkánő/tanácsos abban a pillanatban nyálazza is a tintaceruzát és bekarikázza a nevet. Aznap ő van soron. Tíz perc múlva már lehet telefonálni egy ügyészségnek, néhány közeli médiumnak és meg is van az aznapi korrupció ellenes tisztogatás. Kényelmesen hátradől, harap egyet a pirítósból és elégedetten nyugtázza, hogy ma is dobot koncot a kiéhezett népnek.
Nagy Zsoltot nem ismerem személyesen. Találkoztam vele néhányszor, de soha nem beszéltem vele, soha nem dolgoztam vele és a blogját is csak a kezdetekben olvastam, mert később számomra túlságosan is romantikussá vált. Nem tudom milyen ember. Pillanatnyilag nem is érdekel igazán. Lehet, hogy minden vádpontban bűnős, lehet, hogy a leggonoszabb ember Romániában. Nem tudom. De amíg mindez nem bizonyosodik be róla egy objektív, szabályszerű és méltóságteljes eljárás során, addig én megelőlegezem neki az ártatlanságot. Ha kiderül majd idővel, az előbb felsorolt paraméterek szeinti eljárás során, hogy valóban egy főgonosz, akkor csukattassék börtönbe, büntettessék meg, köveztettessék meg és ami ezzel jár. Majd fiatal rajongói mennek fasirtot parittyázni a börtön ablakába (ahova a nap sem fog neki besütni). Az viszont felháborító, megalázó, döbbenetes és számomra föltétenül kiábrándító és intő jelként értelmezendő, hogy hónapok óta meghurcolják, megmocskolják, egy kicsit állandóan belenyomják az orrát a saját szarába, műveletlen csürhe banda pletykálkodásának és konspirációs feltételezéseinek teszik ki (mondom én, az összeesküvések nagy rajongója), össze-vissza sározzák, bulvárértékké alázzák őt is, családját is. Mert mi történik, ha véletlenül mégsem volt olyan főgonosz? Ha valami fura és megmagyarázhatatlan véletlen (hehe) folytán tisztázódik a vádak alól? Akkor mehet ő is a patakra mosni a szennyest míg a világ?
Persze, hogy igazából nem Nagy Zsoltról van szó. Elsősorban rólam van szó, az én családomról, az én barátaimról. Hogy mekkora a védelmem a nagybetűs Igazságszolgáltatás előtt/által, ha valaki szánt szándékkal meg akar szűntetni. Hogy hol vannak az állampolgári jogaim, hol vannak a képviselőim, az érdekvédelmi szervezeteim, az alkotmányom, az Unióm?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése