43. bejegyzés a lakásról (2)

Az első alkalom volt azon a nyáron, hogy úgy mentem haza, hogy nem tudtam hova és kikkel jövök vissza. Lakásom nem volt, összeköltözésre alkalmas barátom nem volt, párom, kedvesem nem volt, és emlékeim szerint borzasztóan éreztem magam. Hatodik lakásom véletlenül került, egy nyári emailezés eredménye volt egy finn lány, aki Romániába jött egy évre románul tanulni és az ISFiTről (International Student Festival in Trondheim) ismertük egymást. Neki nem tetszett a bentlakásos megoldás, nekem nem tetszett az egyedüllét és így lettünk ketten, akiknek nem volt lakása. Marasti vegen találtunk egy háromszobás lakást, amiből egy nem volt használatos és a másik kettő konyhástól, fürdőstől förtelemes volt. Egy Bulgakovos késő délutáni sörözés alkalmából került a harmadik lakótárs, egy telefonhívás következménye volt, akkor láttam előszőr, amikor beköltözött és együtt kezdtünk takarítani. Érdekes lakás volt. Államvizsgás évem volt, addigra teljesen kicserélődtek a barátaim, más és mindenképp újdonságot jelentő társaságokba kerültem be, ahonnan végül nagy hasznokkal és nagy károkkal kerültem ki. A lakáshoz sok érzés nem fűzött, bár kapcsolódtak szép emlékeim, igazán soha nem volt az enyém, mert hamar kiderült, hogy mi hárman olyan mértékben különbözünk egymástól, ami lehetetlenné teszi a kommunális hangulat kialakulását. Kibogozhatalan és zavaros viszonyba keveredtem valakivel egy ideig, majd mély szerelembe estem valaki más iránt. Olyanok vállán sírtam, akikről később derült ki, hogy nem őszinték és olyanokkal nem foglalkoztam, akikről később derült ki, hogy igazak. Azt hiszem, az egyik legfontosabb évem volt az összes közül.

Hetedik lakás, megint Györgyfalvi, közel a második Györgyfalvis lakáshoz, olyan felállításban, amire a családom azt mondta, hogy filmben sem látták, de mi kibírtuk. Négy plusz egyen laktunk (mert a kedvesem hivatalosan nem ott lakott, de azért ott élt) és a négyből egy volt a semleges jó barát, egy volt az én ex-szeretőm, egy volt neki a barátnője és egy voltam én. Azt hiszem, így utólag, hogy a külvilágnak sokkal furábbnak tűnt ez a felállás, mint ahogy mi éltük meg, és tulajdonképpen egy kellemes lakás volt, mindaddig, míg piros betűkkel nem került ki a WC kagyló fölé, hogy kérem lehúzni. Ebben az évben kezdtem el dolgozni, mesterizni, annyival másabb volt, mint a so called egyetemista évek, másak voltak az emberek is.

Nyolcadik lakás következő évben lett a Marasti-ben, ketten az előző lakásból (az előbb említett semleges jó barát és én – kedvesem addigra elköltözött Kolozsvárról), illetve egy pár, akik már akkor ott laktak. Háromszobás, tágas lakás, nyomorú konyhával és büdösséggel. Még az edények is büdösek voltak, mindennek elhasznált, lejárt szavatosságú szaga volt, szellőztetni nem lehetett benne, de itt nyugodtam meg. Ez a lakás, ez a társaság volt az, amelyik mellett végül megtaláltam magam, ahol otthon éreztem magam, ahova a legjobb volt hazamenni, ahol új kártyajátékokat tanultam, állandóan filmet néztem, munkahelyet váltottam, lett nagy TV-m, és lett egy legjobb barátom.

Kilencedik lakás alig hozott változást, lényegi változást. Előző lakás magas bére miatt kerestünk újabbat (mi négyen), és így kerültem életemben előszőr a Monostorra. Úgy tekintettem erre a negyedre, mint egy külön városra, itt nem ismertem a boltokat, a járókelőket, az autókat, ez egy idegen világ volt, amire azelőtt mindig félelemmel tekintettem, mert állandóan az éjszakai megnemtörtént késelések története jutott el hozzám. Négyszobás lakás ez, életem legkisebb szobája, hangulatos, meleg, édes (az első egyetemista jellegű szobám, most, hogy évek óta nem vagyok egyetemista), tágas konyhánk, hatalmas előszoba, nagyon jó barátok, egy új lakótárs, és halovány kocsmai hangulat esténként. Közel van a sörgyárhoz, hamarosan indítványt nyújtunk be, hogy felvezessenek hozzánk egy csapot, hisz minden este 8-10 ember tartózkodik nálunk, mindenkinek tizsta haszon lenne, ha olcsón lehetne csapolni nálunk a sört. Ez egy jó lakás. Szeretem a hangulatát, a szagát, a frissen mosott ruháinkat (az első mosógép, és hamarosan érkezik a porszívó is), a kávézaccot a fürdőben, a Rizikót az asztalon, a rádiót, a sok kábelt, a közös vacsorákat, a vonalkódot, a parkolót, a turkálót, a fiatal lányt a boltban, a tornás hátizsákot, a hidegvízes csapot, a lányokat, a fiúkat és a vendégeket.