péntek, június 01, 2007

40. bejegyzés a nem megcsalásról

Hol vannak a flörtölés határai? Elég ha a flörtölésben résztvevő két ember határozza meg ezeket a határokat, a játék szabályait? Párkapcsolat során hány kísértés érkezhet? A kísértés lehet többféle, amikor olyan erős, hogy hajlandó vagy felrúgni a kapcsolatot (házasság esetéről tapasztalat hiányában nem beszélhetek), vagy legalább elgondolkozol a lehetőségről. Van olyan kísértés is, amikor egyáltalán nem akarsz kiszállni létező kapcsolatodból, de van valami bizsergető az új ismeretségben, a diszkrét bókokban, a félreérthető megjegyzésekben, amelyek nem túl tolakodóak, de elég kifejezőek, hogy lepkék legyenek a hasadban. És innen már játék. Mindkét félnek megvannak a saját ismert, vagy felfedezésre váró szabályai, határai, ezek kerülnek most összeegyeztetésre. Minél nagyobb skálán létezik összhang a szabályok között, annál izgalmasabb a játék. A játék abbéli részéről beszélek, amikor az egyik fél kapcsolatban él, míg a másik nem. Pajzánkodni lehet, suttogni, finomkodni és eladni. Megvásárolni, amit a másik nyújt, de rögtön az elején tisztázni, hogy foglalt vagy. Mert a kisértés nem akkora, hogy felrúgd miatta a létezőt, ám a másik fél okozta izgalom elég nagy ahhoz, hogy legalább mézesmadzag szintjén odaadd magad neki. Természetesen a játék nem működik bizonyos érzelmi befektetés nélkül. Bókjai jól esnek, megjegyzései célba találnak, ámítod magad és őt, hogy te egyszeri és megismételhetelen vagy és ha netán célzást tenne arra, hogy még vannak hozzád hasonlók, akkor hamar visszatereled a saját egyediséged irányában. Ő mindig veszi a lapot, mert ez a dolga, értékes játékszer, aki pontosan ismeri a saját határait, játszik ő is és tudja meddig mehet el. Hatalmi viszonyok alakulnak ki, te felsőbb pozicióból indulsz, mert tudod(?), hogy nincs érzelmi veszélye a dolognak, mert te MÁR szerelmes vagy valaki másba. Emiatt akármeddig feszegtheted a határt, mert bármelyik pillanatban visszaléphetsz kapcsolatod elfántcsont várába. Ugyanakkor hatalmat adsz a kezébe, mint legértékesebb játékszer, mert ha ő kilép a játékból , te már csak szomorú bohóc maradsz. Értéket veszítesz magadban is, mert nincs ki rádcsodálkozzon és benne is, mert közben csak megismerted, tán megszeretted, de arra már nincs forgatókönyved, hogyan maradhatna a barátod, ha a játék véget ér. Féltékeny leszel. Indokolatlanul, persze, mert végül is semmi nincs, mi erre feljogosítana, de érzékeny vagy minden harmadik személyre, aki közétek állhat. Aki elveheti az ő osztatlan figyelmét (még ha nem is az, csak te hiszed annak) rólad, aki megmutathatja neki, hogy nem vagy egyetlen. Birtokolni akarod, hisz a tied, te szerezted, te kezdted a játékot, vagy te mentél be olyan nyitott pozicióból, amelyből csak egy irány mutatott. Újraértékeled a kísértésekről vallott elképzeléseidet és megpróbálod az érzéseidet helyben tartani. Mert az nem normális, hogy hiányozzon ha nem látod/hallod, zavarjon, ha nem foglalkozik eleget veled, féltékeny legyél a harmadikra, aki felkeltette az érdeklődését és olyan mértékben foglalkozz a személyével, mely indokolatlan a játék aktuális állásában.

Lassanként el kell haljanak a játékok. Eltávolodtok, vagy barátok maradtok, konkrét kimenetele kell legyen. Lepárosodik és már nem vagy az áltatott legfontosabb az életében, a te párod kezd el nyugtalankodni és azért hagyod abba, megváltozik az életetek és már nem marad hely erre a játékra, vagy elhagyod a párod és vele próbálod meg. Számtalan ok és számtalan lehetőség van a végére, de valahogy mindenképp véget kell érjen. Ideig-óráig őrizgeted emlékét és szívesen elbeszélgetsz vele, ha utadba kerül. De ez már nem ugyanaz a játék.

PS: ez egy lehetséges forgatókönyv a végtelenből. Mindegyik változat kismillió változótól teszi magát függővé, elsősorban a szereplőktől.

18 megjegyzés:

Thomas Bertok írta...

Huh, ez igen jól megírt kép a megcsalásról. Egyezzünk meg abban, hogy kicsit megcsalás az is amikor már a gondolat megfogan, és hogy mindez szükséges rossz, ami próbára teszi a kapcsolatod, erősíti vagy lerombolja.
Ki volt a "bohóc"? Te vagy ő?

Névtelen írta...

Vajon van olyan lény a földön, aki még nem élt át hasonlót?

Névtelen írta...

Annyira átéreztem, annyira belemélyültem az írásodba, hogy nem akartam a végére jutni..Én félek magamtól, félek mindezt érezni, te meg leírod..

Unknown írta...

Hogy kicsit gonoszkodjak: csak nézőpont kérdése, ki is a játékszer tulajdonképpen. Mert lehet, miközben azt hisszük, játszunk valakivel, lehet, hogy velünk játszanak. De a bejegyzés amúgy tetszik.

VNT írta...

thomas, vajon van olyan aki még szóban vagy gondolatban nem csalta meg kedvesét? egyébként nem egy konkrét helyzet leírása volt, hanem saját és mások tapasztalataiból merített elmélkedés. de hogy a kérdésedre válaszoljak, voltam már én is bohóc és volt már ő (mint másik fél) is.
szeklermen. természetesen kölcsönös a játékszer érzése/érzés keltése. ez a bejegyzés, azonban, csak az egyik fél szemszögéből született...többnyire.

Névtelen írta...

saját tapasztalat: onnantól kezdve nagyon veszélyes játék, mikor már az érzelmi biztonságod forog kockán. csak erős jelleműeknek és jó önismerőknek ajánlott belefeledkezni.
ha megkérdezed magadtól hol is a határ, már át is lépted azt.
jó leírás.

Unknown írta...

Aha; így már érthető. Az első lehet-et töröld ki a kommentemből. Kösz.

Névtelen írta...

Ez nem megcsalás, thomas bertok. A nőnek jól esik, ha udvarolnak neki, a férfinak pedig ha udvarolhat, azaz, ha van egy kis eredménye is az udvarlásnak, mindegy hogy konkrét vagy csak lebegtetett, elképzelt. Anno a francia királyi udvarban szinte kötelező volt az ilyesmi. Ma egyszerűen csak jó.

Névtelen írta...

eddig ez volt a legjobb írásod.

Névtelen írta...

Egyetértek n-nel: csak erőseknek ajánlott.

Névtelen írta...

Danger is sometimes fun. Sometimes just dangerous. But always chalenging.

Az élet unalmas lenne ilyenek nélkül. A "Napfény ízé"-nek a végén mondja az öreg zsidó: "Az ember csak két dolgot keres az életben: biztonságot és elismerést. A biztonságot a kapcsolat adja. De az elismerés az sok helyről kell. Elvégre a modern ember nagyon hiú.
Persze a tűzzel csak finoman játszani...

VNT írta...

köszönöm nelli.
szeklermen, ne haragudj, nem tudom hogy kell kommenteket módosítani, valaki még azt is mondta, hogy a blogspoton nem lehet belemászni. de gondolatban kitöröltem az első lehet-et.
n, szerintem is kell hozzá egy adag önismeret és magabiztosság/kapcsolatodba vetett hit. de ahogy sz.cs. mondta, azért jólesik kapni is, adni is. :)

Felméri Péter írta...

azért ez veszélyes kis játék is lehet, mert a végén ott maradsz a kettő között a földön.

Névtelen írta...

kettő között a földön, vagy mind a kettővel. mindkettő egyformán kellemetlen lehet.

Névtelen írta...

egyetértek azzal, hogy ez egy olyan szórakozás, mely bármely kapcsolatban szükséges. az abnormális szerintem ha nincs flört körülöttünk. mindannyian érezni akarjuk a másik sóvárgását, lehelni magunk elé egy mi lenne ha...-t, de csak akkor, ha sohasem kell megkérdezned magadtól sem: ez ugye csak játék. a csillogó szemek és összesimuló szavak játéka.

Névtelen írta...

Mondtam, hogy a tudomány mindenre jó:

"The key to a happy relationship could be accepting that some miserable times are unavoidable, experts say.
Therapists from California State University and Virginia Tech University say accepting these problems is better than striving for perfection.

And they blame cultural fairytales and modern love stories for perpetuating the myth that enjoying a perfect relationship is possible."

Tovább itt: http://news.bbc.co.uk/2/hi/health/6711071.stm

Kaméleon írta...

"Értéket veszítesz magadban is, mert nincs ki rádcsodálkozzon..." - ezzel nem értek egyet EGYÁLTALÁN! A kedvesed AZ, aki rádcsodálkozik... Minden nap... Ha úgy áll a helyzet, persze.

Na de ettől eltekintve, NAGYON szép ez a bejegyzésed :). Eszembe juttatta azokat a gyönyörű pillanatokat, amiket most jópár éve éltem át egy nagyon kedves személlyel, akinek mindig volt barátja, mégis első pillanattól egy nagyon mély szeretetet érzett és érez mai napig is irántam. És ez kölcsönös is persze. Én mindig szerettem volna, hogy több legyen közöttünk, mint csak baráti kapcsolat, de mára már érzem, hogy mennyivel fontosabb számomra az, hogy barátnőm (nem kedvesem...) és bármikor számíthatok rá, mintsem átéltünk volna egy nagyon szép szerelmet, aminek esetleg vége lett volna.

És ahogy te is írtad, "Lassanként el kell haljanak a játékok. Eltávolodtok, vagy barátok maradtok...". Barátok maradtunk és maradunk...

Névtelen írta...

Olvastam ... és újból átéltem. Ezt nem írhattad csupán mások tapasztalataiból. Veszélyes játék, de nem azért, mert két szék között a földön maradsz, hanem mert elfelejted közben észrevenni az igazi értékeket.