A mai reggeli üzenet nagyon szépre sikerült. Ha olyan a hangulat, este írom meg, de többnyire reggel szeretem. Cs. állandóan viccelődik velem, hogy reggel 4kor kelek, mert nem tudok aludni, este pedig utálatos, ha elalszom a TV előtt. Persze, azt soha nem veszi észre, hogy ő hogy néz ki reggelente, mikor fel kell korábban kelnie. Mióta a stepesek felkerültek ötödikbe egészen más kihívásokkal tanítom őket. Teflon gyermekek, nem ragad rájuk semmi, jobban oda kell figyelnem, hogy ébren tartsam az érdeklődésüket. Napok óta fáj a derekam, szerintem a 6. step teszi, ha sikerülne letennem magamról ezt a lelki terhet, amit okoznak, valószínűleg a derekammal sem lenne baj. Sajnos, arra kell rájönnöm, hogy belefáradtam. Egyre nehezebben megy a tanítás, nem érzem a gyermekekben az összetartást, a cinkosságot, már nem az a generáció, akinek én tanítani szerettem. Mindenképp szükségem van valami megújulásra, sokszor beszélgetünk Cs.-vel is, Timóval is a lehetőségekről. Timó szerint nem is tudnék meglenni tanítás nélkül. Gyermekkorom óta ezt akartam csinálni, vajon milyen lesz, ha valaha tényleg abbahagyom.
Cs. elment három napra, munkaügyben. Nélküle nehezebb, mint vele, bár azért így is kijutott, várom, hogy hazajöjjön. I. úgy aggódik az apja miatt, mintha egy évre ment volna Afrikába vadászni.
Aggódom édesanyám miatt, szerintem betegebb, mint mutatja, de nem akarja magának sem bevallani. Le van gyengülve, nehezebb kezelni, édesapám meg egyáltalán nem áll mellette. Van bennem egy állandó félelem vele kapcsolatban, igyekszem mindent megtenni, hogy segítsek rajta, de egyedül én sem bírom rendesen. B. mintha észre sem venné a változásokat, a saját családom hol megértő, hol legyint.
Készülünk holnap Szentgyörgyre úszni. Többnyire ide járok a helyi gyógyfürdőbe, főleg mióta a derekam vacakol, de azért jól esik időnként egy tisztességes medencébe leúszni néhány hosszot. Szükségem van néha a kikapcsolódásra, hogy elszabaduljak a napi rutinból, a suliba sem járok annyit be, egyre nehezebb nézni, hogy amit 6 év alatt felépítettem ott és azt hittem, hogy megmarad, apránként megy tönkre, tűnik el. Magánóráimat is leredukáltam néhány gyermekre, velük szeretek dolgozni.
I. megint hazajött a hétvégére, nagyon szépeket dolgozik, örvendek, hogy végül is így sikerült az iskola, egyetem választás. Sokat dolgozik, néha ő is meg van lepődve magán, de látom, hogy ügyes és halad.
Megyek, összeszedem kicsit a konyhát, előkészítem a húsokat, jonnek édesanyámék és B.-ék névnapozni.
PS: mielőtt feltettem a bejegyzést, felhívtam anyukámat, hogy olvassa el. Azt mondta nem teheti, mert nagy család-kerti parti van, de tegyem fel nyugodtan, mert megbízik bennem. Így került ez fel az Ő előzetes beleegyezése nélkül.
8 megjegyzés:
felhívtad előtte... szép gesztus, még akkor is, ha fikcionálsz :)
Fantasztikus Anyukád van, egy picit irigyellek is miatta, vigyázz nagyon rá!
fikcionálok...mármint nem ő írta a saját kezével és nem biztos, hogy ugyanezeket írta volna, ha tényleg megteszi. De a nevek, meg az események történetesen valósak, ezért szerettem volna, ha előbb látja. :)
Csodaló: csodáld csak, megérdemli, én is ezt teszem. :)
Még jó, hogy volt ez a verseny, mert így ha megtudok ezt-azt azokról az emberekről akik befolyásolták az életemet :)
széleseket kellett mosolyogak lolka, mikor olvastalak. remélem pozitív értelemben befolyásolt. :)
Timó, végig olvastam a bloggodat, egy kérdés motoszkál bennem, hogy te az a timó vagy-e aki szervezte a projektmenedzsment kurzusokat, vagy egy másik timó ???
szia mlg, igen, en vagyok az a timo. :))
Szerintem is fikció, amit sára annak talál, de nagyon jó.Azt nem mondom meg, hogy miből jöttem rá,hogy fikció, azt viszont igen, hogy minden sorából érződik, hogy nagyon jól ismered Anyud gondolatait, érzelmeit, stílusát. Én is ismerem őt, tehát tudom, hogy majdnem minden szavát a levélnek" felvállalhatja", akár látta , akár nem előzőleg. Ha lányom lenne én is ilyen viszonyban szeretnék lenni vele.Üdv.
Megjegyzés küldése