Volt Babits olvasás a tegnap (a Szabolcs román szakasza is bekerült), meg bika, és kedves beszélgetések. A bejelentett 30 helyett voltak 10en és még néhány barát, aki jött értem. Egy jobban sikerült kocsmázás létszámát ütöttük, emiatt inkább ismerkedős beszélgetésre sikerült, mint előadásra. Volt egy olyan szép fiúka a résztvevők között, hogy szinte elgyengültem, mikor felfedeztem. Előszőr átfutott az agyamon, ha én lennék középiskolás, aztán átfutott az agyamon, ha ő lenne a 20-as évei végen, végül átfutott az agyamon, hogy jó, hogy nem középen ül, mert egyébként is hajlamos vagyok arra nézni, de úgy, vele, rá sem néznék a többiekre. Aztán úgy döntöttem, hogy sokkal izgalmasabb lenne, de veszélyesebb, ha ő állna korban hozzám közelebb és sokkal reménytelenebb, de ártatlanabb, ha én állnék korban hozzá közelebb. Nagyon szép fiú volt. 17 éves. Legkedvencebb barátnőm azt mondja, ha férfi lenne, biztos, pedofil hajlamai lennének, így nőként erősebb a visszahúzó erő benne. Engem a kislányok annyira nem hatnak meg, de a zsenge, jóképű fiúkák el tudnak bűvölni.
Fenn említett barátnő kedvéért elmentünk Béke térre, hogy nézzük meg Basescut. Mert ott akkora a tömeg és olyan jól lehet kacagni. Aztán már csak olyan jól lehetett vonyítani, mint fába szorult féreg, bezárva a büdösek közé, kiket hoztak buszokkal, hogy időnként felüvöltsenenek. Én meg ott voltam köztük, fehér bőrrel, szőkén, és rémülten, újfent átérezve a tömeg iránti iszonyatomat, felfelé tartott orral, hogy minél kevesebb szaggal érintkezzek. A lányokról már rég leszakadtam, magamban voltam, mint kis Vuk, persze sem éhes, sem fáradt nem voltam, csak szerencsétlen egy kicsit. Aztán találkoztam egy baráttal, akivel sikerült részben kiverekedni magunkat, ott meghallgattuk a fantom-elnököt, amint sorra veszi az összes közéleti személyiséget Romániában és egy kicsit beolvas nekik. Volt néha olyan elsőáldozás féle érzésem, amikor a katolikus kisgyermekek előszőr fogadják magukba a Jézust és a pap áll és kérdi megtagadod-e a rosszat? Igen, üvölt a kórus, fogadod-e, hogy mindig jó leszel? Igen, üvöltenek a gyermekek, és így tovább. Basescu is teljesen egyszerűre vette a fiugurát. Hibásak vagyunk? Nem, üvölt a tömeg. Ők hibásak? Igen, üvölt a tömeg.
Szinte elkéstem tornáról.
Aztán hajnalig megint neten (csak két napja ez a szokás) és ha újrarendezhetném a világot, akkor a reggelek 11kor kezdődnének.
1 megjegyzés:
A tegnap esti mondatot nem sikerült befejeznem, de jó, hogy Pécsen is van világháló, s hogy egy átutazott és átokosodott nap után mégiscsak linkelődhetek Kolozsvárra s hallhatom egy kicsit a hangod/tokat. Jó igy visszatérni a Paulusban - aki valaha is járt Pécsen, az tudja - a pohár bor mellé...
s ameddig nem vagyok, helyettem is vigyázzatok a szerelmesekre!
(Jujjj ez nagyon patetkius lett, bocsánat... hehe)
Megjegyzés küldése