Jesse:
"Where's Daddy's gun?"
Thelma (Mama):
"What do you want the gun for, Jess?"
"Protection," answers Jessie.
...
Thelma (Mama):
"I mean, I don't even want what we got, Jessie."
Jessie:
"The gun is for me."
Thelma (Mama):
"Well, you can have it if you want. When I die, you'll get it anyway."
Jessie:
"I'm going to kill myself, Mama."
Jesse egy 30-as éveiben járó nő, aki az anyjával él együtt, mindennapi szokások közepette. Ő vezeti a háztartást, ő tartja a kapcsolatot a postással, a zöldségessel, a szerelőkkel, ő fizeti a számlákat, ő főz és legfőképp, ő manikűrőzi az anyja körmeit. Egyik este, pont körömkészítés előtt, Jesse bejelenti az anyjának, hogy reggelig öngyilkos lesz és szeretné, ha lefekvésig megbeszélhetnék az anyjával a legfontosabb dolgokat, amire Thelmanak oda kell majd figyelnie, hogy ne borítsa fel nagyon az életét Jesse hiánya. A történet további része tulajdonképpen a két szereplő közti beszélgtésből áll, amelyben Thelma előszőr megpróbálja lebeszélni Jesset, majd kiváncsi az érveire, a motivációjára, és ahogy halad előre a kétszereplős dráma, úgy derül ki egyre több információ a kettőjük közös életéből.
A filmet múlt héten fedeztem fel, éjszakai TV-szörfözés közben, a címe: ‘night mother és Sissy Spacek meg Ann Bancroft játszanak benne. Pirulva, de bevallom első ránézésre, szemüveg nélkül, azt hittem Ellen Burstyn játszik és nem Ann Bancroft, de aztán minden kiderült.
A drámát Norma Marshall írta és 1983-ban Pullitzer díjat kapott érte. Első Broadwayes feldogozásában Kathy Bates játsza Jesse-t és Anna Pitoniak játsza Thelma-t (Mamat). 4 Toni díjra volt jelölve az előadás és ugyanezzel a szereposztással játszották még néhány színházban. Tom Moore, aki a színdarabot rendezte, 1986-ban filmet rendezett a drámából, Sissy Spacek-kel és Ann Bancroft-tal. A film közelről sem alkotott akkora sikert, mint a dráma, a leírt láthatatlan szereplők itt megjelennek, ennek ellenére a dráma hangulatát, szerintem elég sikeresen áthozza.
Fordulok most kérésemmel azokhoz, kik érdekeltek film- és színház témában, szükségem lenne vagy a filmre, vagy a drámára, vagy a szövegkönyvre, különösen szeretném a szöveget magyarul is megkapni, illetve érdekelne, hogy tud-e valaki róla, hogy magyar, vagy román környezetbe színpadra vitték a darabot? Előre is köszönet az esetleges válaszokért.
16 megjegyzés:
Sose oda kommentelek, ahová kellene, de hátha elnézed nekem. Ezt az öngyilkosságosat megnéztem, nem tudok segíteni, viszont munka közepette/helyett/üdülésként ötletszerűen bele-beleklikkelek a múltadba. Ma pont a 3. bejegyzésbe (az estékről, azt hiszem; Reservoir Dogs, svájci pali, ilyenek). Tetszett. Annyira, hogy gyorsan megkerestem a Blogfeszt-es bejegyzést, hátha majd a Tihi-féle tévéfelvételen meglátlak okosakat mondani. Erre látom, ott se voltál. (Nem kívántat kitörölheted a kommentből, mielőtt kiengednéd.)
Eddig a szeles-mosógépes vezet. És most már tényleg húztam haza.
Az előbb még írtam egy ilyet: jól ittragadtam, elplvastam a 18-19-est is. Lehet, nem ment el.
na, ezt így mind együtt köszönöm szépen. van néhány olyan olvasóm, akik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem kommentelnek, csak telefonban, vagy személyesen és nekik is a mosógépes a kedvenc. valami lehetett a levegőben....
Hát, nekem telefonon lehetetlen lenne , személyesen se könnyű (Pesten lakom - egyelőre), úgyhogy marad a komment.
Mára az információs társadalom és a felmosás jutott.
szeklermen, hogy lesz ezután? ha sokat olvasol belőle(m), unalmas lesz és nem térsz vissza, ha ritkábban írok, ellenben tagadhatatlanul jólesik, hogy mégis sokat olvasod...
Nők...
nők...ellentmondásosak? vagy valami annál sokkal súlyosabb?
Egyik sem. A fenti logika ("ha sokat olvasol belőle(m)...) az, ami jellegzetesen női (kicsit túlozva: öröm-félelem érzelempár), de ettől még nincs vele semmi baj. Ha férfiagyatok lenne, feltehetően néha melegnek érezném magam :) (Nem szeretném.)
De hogy lásd, kivel van dolgod: ha nincs új bejegyzés, majd keresgélek a régiek között. (És hogy kicsit illúzióromboljak is: nem mindig érek rá ennyire.)
De miért Mákoscsusza?
Vagy esetleg beszélgessünk valami más helyen, ne a blogod kommentjeiben? :)
egy nagyon jó barátom készítette nekem a blogot, és amikor nevet keresett neki, akkor kérdezte, hogy mit szeretek a legjobban a világon? a pink floydot? mondtam neki, hogy a mákos laskát. hát így történt az eset vidéki barátunkkal. azért még szeretek egyéb dolgokat is a mákoslaskán kívül.
és hogy kicsit vissza illuzióromboljak - széles mosolyok közepette - nem csak neked írok.
Ügyes.
A Pink Floydot régebben én is nagyon szerettem (a nagyon kezdeti albumokat tán annyira nem).
Megjegyzés küldése