szerda, november 25, 2009

111. bejegyzés a tájképről

Szerda este 11-kor a város kihalt. A köd szürke fátyolként ereszkedik a központra, a hideg, mint a kocsonya, mozdulatlanul áll. A színházzal szemben, az út mindkét oldalán a parkolók üresek, egy régi időket idéző autó árválkodik csupán, gazdája talán sosem volt. Az iskola előtt egy pár sétál kézenfogva, idősebbeknek tűnnek a koruknál, a férfi ősz és szakállas, az asszonynak bodorított a haja, ám a hangjuk fiatalos és erős. A szemközti boltban a szokásos esti társaság. Fiatalok és rendőrök. A fiatalok édességet, nassolnivalót vásárolnak, a rendőrök úgyszintén. A fiatalok inkább csokit és chipset, a rendőrök inkább magot és cigarettát. A sorban áll egy középkorú taxisofőr, autója a bolt előtt, kosarában szalámi és kenyér. A park előtt fiatal suhancok, prémes kabátjuk van és csőnadrágjuk, cipőjüknek vastag a talpa, széles a fűzője. Az átjáró előtt taxik lassítanak, egyik átenged, másik elhalad. Az átjáró után autó várakozik, utasa azonnal érkezik, indulnak is tovább. A dombon plakát, buszát váró magányos bácsi, taxik és rendőrautók újból. Parkolóhely csak a járdaszegély mentén maradt. Hazaértem.

vasárnap, november 22, 2009

110. további bejegyzés a választásokról

Ami fáj nekem:
- hogy Antonescu és Geoana között ekkora a különbség
- hogy az a csapat, amelyik éveken keresztül segítette Tăriceanut, hogy kibírja Băsescu mellett, az nem állt oda ugyanazzal a tudással az Antonescu hátához
-hogy Băsescu ennyire megszégyenítően jó kampányt vezetett, csodálatos színekkel, tiszta, érthető figyelemfelkeltő anyagokkal és az egész székelyföldet telenyomta magyar reklámanyagokkal
- hogy ez a kampány miatt a legnagyobb elismeréssel kéne adóznom neki és csapatának és ha nem lenne az előző bejegyzésben említett véleményem róla, muszáj lenne rászavaznom
- hogy Antonescu olyan bután szólalt fel előszőr az Insomar eredmények megjelenése után

Ami nevetségesnek tűnik:
- hogy most már végre (gondolom már évek óta)a román politikai elit (nemzetiségi hovatartozás nélkül)tanul politikai kommunikációt és mind ugyanonnan, vagyis, gondolom, ugyanaz a tananyag és emiatt mindenkinek piros nyakkendője van (a bivalybasznádi 8 osztályos gépvezető polgármesterjelölttől az államelnökig mindenkinek)
- hogy Geoana alig bírt megszólalni, pontosabban egy regényni szöveget tartott a kezében, szép piros hátú mappa előtt, amiből felolvasta valamelyik szövegírójának meglehetősen sületlen, szagtalan, érzelemmentes köszöntő beszédét, amibe el voltak helyezve a kötelező "gomb" szavak, amire a választók beindulnak
-hogy Geoana megköszönte az Antonescu, a Kelemen Hunor, az Oprescu szavazóit, előrebocsátva egy lehetséges együttműködést, támogatást ezektől
-hogy Cristian Tudor Popescu szerint Vadim Tudor akkor is támogatni fogja Geoanat, ha az nem kéri erre fel
-hogy Vadim Tudor saját bevallása és saját felmérése szerint ő 30%-on futott, de a többi párt elcsalta a PRM szavazatait

Ami zavar:
- hogy Vadim Tudor többet kapott Kelemen Hunornál, egyelőre
- hogy Antonescu nekiment Voicolescunak és Vântunak
- hogy sosem beszélünk arról, hogy az RMDSZ átlagban 6,0-6,9%-a legtöbbször talán az alacsony román részvételnek köszönhető, nem a szervezet mozgosítóképességének vagy a magyarok szavazókedvének
- hogy 19,32 perckor megjelent egy hír, miszerint Markó Béla véleménye szerint a második forduló Băsescu és Geoana között fog lezajlani, a Geonaval szembeni hátrány behozását jelző kiszivárogtatott Antonescu eredmény nem valós. Ha csak egyetlen ember is, aki általában ad a Markó véleményére és esetleg szavazott volna Antonescura, nem ment el, mert az elnök szerint úgysem esélyes, akkor az számomra már zavaró.
- hogy Vadim Tudor ugyanazt a szöveget nyomja a választások elcsalásáról, mint Antonescu, ezzel egy szintre emelve kettejüket
- hogy Băsescu simán maga malmára hajtja a népszavazáson elért eredményeket
- hogy ma több sms-t is kaptam, részben arra felszólítva engem, hogy menjek szavazni, részben arra hogy Kelemen Hunorra szavazzak

Ami szimpatikus:
- hogy Antonescu többet kapott, mint a PNL 2008 novemberi eredménye
- hogy Antonescu megköszönte a fiataloknak a részvételt
- hogy ilyen sokan szavaztak
- hogy fiatalok ilyen nagy számban mentek el szavazni, még ha nem is biztos, hogy ezek a fiatalok liberális beállítottságúak
- Băsescnak a professzionalizmust megközelítő megnyilvánulásai

Ami érdekel:
- kit fog támogatni Crin Antinescu / a PNL?
- kit fog támogatni Kelemen Hunor / az RMDSZ?
- kit fog támogatni az MPP, minekutána Kelemen Hunort nem támogatta? (ezen a kérdésen jól mulatok)

109. bejegyzés a választásokról

Úgy izgulok a választásokért, hogy muszáj leírnom, hátha megnyugszom. :)

Azt hiszem a szavazati jogom megszerzése óta nem izgultam egyetlen választáson sem. A parlamenti választásoknak nem látom a tétjét, a helyhatósági - ahol én jogosulva vagyok - évek óta egyszerűen esélytelen, az Európa Parlamenti választások annyira viccesek, hogy az Unió már kellett volna figyelmeztesse Romániát, hogy ne űzzön közel 500 millió állampolgár képviseletéből gúnyt azzal, akit odaküld, bár a szakirodalom szerint minden ország olyanokat küld. Egyszóval, nem maradt más számomra, mint az államelnökért izgulni. Az egyetlen alkalom, amikor azt hiszem, hogy szavam van, jelentősége van a szavazatomnak. Úgy gondolom, hogy évről évre tudatosabb szavazó vagyok (ezért hagyom ki a fenn sorolt alkalmakat) és évről évre jobban megsértődöm minden kampányom, hogy milyen magas fokon nézi tudatosan ostobának a választót (engem) a kampányoló. Aztán rájövök minden alkalommal, és ilyenkor még jobban meglepődöm, hogy a választó valóban milyen ostoba és a kampányoló mennyire nem tesz semmit két kampány között, hogy tudatos, tájékozott szavazót kapjon.
A legutóbbi elnökválasztáson akkor nyilvánvaló módon Băsescu-ra szavaztam, mert féltem a szocialistáktól, azon túl az az ember értelmesnek tűnt, nyitottnak, viccesnek, emberközelinek. Ki tudta akkor hogy egy példátlan, legenda-nagyságú genny ez a személy, aki öt éven keresztül végigmanipulálta az ország életét. Az egész elnöksége egyetlen szép emléke számomra a Tăriceanu miniszterelnökség volt. Akkor is, ma is úgy gondolom, hogy ha egy másik életben valaha is felsorakoznék egy politikus mögé, akkor az Tăriceanu lehetne. És még olyan férfias is.
És így jutottunk el az izgalmam okához. És egyben a keseredésem okához is. Egyelőre (és valószínűleg soha nem fogok annyit tudni, hogy valaha is) nem tudom megbocsájtani, hogy az üzenet, a népszerűsítés és a tehetetlenség oltárán feláldoztak néhány százalékot, ami valószínűleg segített volna egy gondolkodó, értelmes, jó pártból szármzó jelöltnek bejutni egy esélyt adó megmérettetésbe. Nagyon szomorít, hogy második fordulóban - minden valószínűség szerint - két olyan jelölt közül választhatnék, akik közül nincs jobb vagy rosszabb számomra, eképp a szavazatom nem számíthat semmit és eképp újfent becsapott állampolgárnak érzem magam.
Még 34 perc van, addig ököllel a számban ülök, és amennyire lehetséges ilyen körülmények között, néha mosolygok magamon.