109. bejegyzés a választásokról

Úgy izgulok a választásokért, hogy muszáj leírnom, hátha megnyugszom. :)

Azt hiszem a szavazati jogom megszerzése óta nem izgultam egyetlen választáson sem. A parlamenti választásoknak nem látom a tétjét, a helyhatósági - ahol én jogosulva vagyok - évek óta egyszerűen esélytelen, az Európa Parlamenti választások annyira viccesek, hogy az Unió már kellett volna figyelmeztesse Romániát, hogy ne űzzön közel 500 millió állampolgár képviseletéből gúnyt azzal, akit odaküld, bár a szakirodalom szerint minden ország olyanokat küld. Egyszóval, nem maradt más számomra, mint az államelnökért izgulni. Az egyetlen alkalom, amikor azt hiszem, hogy szavam van, jelentősége van a szavazatomnak. Úgy gondolom, hogy évről évre tudatosabb szavazó vagyok (ezért hagyom ki a fenn sorolt alkalmakat) és évről évre jobban megsértődöm minden kampányom, hogy milyen magas fokon nézi tudatosan ostobának a választót (engem) a kampányoló. Aztán rájövök minden alkalommal, és ilyenkor még jobban meglepődöm, hogy a választó valóban milyen ostoba és a kampányoló mennyire nem tesz semmit két kampány között, hogy tudatos, tájékozott szavazót kapjon.
A legutóbbi elnökválasztáson akkor nyilvánvaló módon Băsescu-ra szavaztam, mert féltem a szocialistáktól, azon túl az az ember értelmesnek tűnt, nyitottnak, viccesnek, emberközelinek. Ki tudta akkor hogy egy példátlan, legenda-nagyságú genny ez a személy, aki öt éven keresztül végigmanipulálta az ország életét. Az egész elnöksége egyetlen szép emléke számomra a Tăriceanu miniszterelnökség volt. Akkor is, ma is úgy gondolom, hogy ha egy másik életben valaha is felsorakoznék egy politikus mögé, akkor az Tăriceanu lehetne. És még olyan férfias is.
És így jutottunk el az izgalmam okához. És egyben a keseredésem okához is. Egyelőre (és valószínűleg soha nem fogok annyit tudni, hogy valaha is) nem tudom megbocsájtani, hogy az üzenet, a népszerűsítés és a tehetetlenség oltárán feláldoztak néhány százalékot, ami valószínűleg segített volna egy gondolkodó, értelmes, jó pártból szármzó jelöltnek bejutni egy esélyt adó megmérettetésbe. Nagyon szomorít, hogy második fordulóban - minden valószínűség szerint - két olyan jelölt közül választhatnék, akik közül nincs jobb vagy rosszabb számomra, eképp a szavazatom nem számíthat semmit és eképp újfent becsapott állampolgárnak érzem magam.
Még 34 perc van, addig ököllel a számban ülök, és amennyire lehetséges ilyen körülmények között, néha mosolygok magamon.