17. bejegyzés az időjárásról

Ülök a fürdőkádban és olvasok. Nem mintha nem lenne elég hely az ágyban, vagy az asztal mellett, szeretek fürdés közben olvasni. Időnként, akár rendszeresnek is nevezhetném, mert kb. 10 percenként jelentkezik, átfúj rajtam a szél. Egyszerűen szélfúvás keletkezik a fürdőszobában. Keresem az ablakot, hadd csukom be és kímélem meg magam ettől a szinte naturalista élménytől, nincs ablak. Semmi. Egy ajtó van, az jól becsukva, meg sem rezzen, mikor a szél fúj. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Ha kiemelem a kezem a vízből, könnyedén meg tudom állapítani honnan fúj a szél. Lehet, hogy a hajam is lobogna, ha száraz lenne.

Kellemességem emelendő, a szomszédban (a lakrész, melynek fürdőszobájában átfúj rajtam a szél fürdés-olvasás közben egy 4 emeletes tömbház negyedik emeletén van, egyedülállóként azon a falon, amelyiken van. A következő lakás már egy fallal odébb van) lágy, finom búgás hallatszik, mos a mosogép. Beszélget a család, probléma van a gyermek házifeladatával, megint ki kell menni falura, Jóskáék csak szombat este érkeznek, a 16 személyes tömbházi emeletek tipikus velejárója. Fúj a szél, zúg a mosogép, beszélget a család. Aztán fúj a szél, üvölt a mosógép, nem beszélget a család. A mosógép titokban kidöcögött a szomszéd lakásból, lázadni kezdett és az én ajtóm elé jött panaszkodni. Ott hallom, ahogyan morog, fortyog, dühöng, csavar, ereszt, öblít, csavar. Legfőképp csavar. Mérgében végigjárhatta az egész házat, hisz az eddig oly kellemesnek tűnő távoli búgást a dühödt centrifuga váltja fel olyan közelről, hogy akár a szelet átengedő fürdőszobaajtóm előtt is lehetne. Megáll a mondat a szemembe, fülelek, neszelek, tényleg itt lenne az a fránya mosógép?

Majd újra fúj a szél, a mosógép lecsendesül és én lapozok egyet.