Azon gondolkodtam, hogyha írok egy magamban leszűrődött összefoglalót az elmúlt napokban beindult hisztériáról, akkor vajon lealacsonyodok azoknak a szintjére, akik részt vesznek benne? Igen, valószínűleg le.
Természetesen, fájdalmas olvasnom és visszajelzésekben megkapnom, hogy mindannyian, kik ott ültünk a zsinagógában tulajdonképpen összeolvasztott , fennsőbbrendű blogmeghatározók vagyunk a tihamér márkájú tégelyben és szükségesnek érzem tisztázni, hogy én (mivel ez az én blogom) nem vagyok tégelytartalom.
Igazán nehéz lehet egy beszélgetést úgy visszaadni, hogy mindenkinek szerepeljen az összes megjegyzése, gonoszkodó kis hozzászólása, irodalmi és etikai alapokra helyezett véleménye, kirohanása, vagy elsuttogott kérdése. Ugyanakkor az rendellenesnek tűnik számomra, hogy egy olyan beszélgetés, mely inkább személyi kiábrándulásokat és tovább-burjánzott, elfajzott frusztrációkat hagyott egyes résztvevőkben és egyetlen konkrét következtetést sem a résztvevők egyikében sem, az a beszélgetés annyira határozott véleménynyílvánításnak, ítéletmondásnak és bélyegzésnek tűnjön fel a nemrésztvevők szemében.
Sajnálom, amiért akaratomon kívül járultam hozzá egy ilyen méretű magunkból kiforduláshoz, aminek következtében személyeskedések egész hulláma indult be (személyeskedni jó, személyeskedni kell és ha még egy kicsit lennék gonoszabb, akkor 3 pontba szedve bizonyítanám be a személyeskedés és a magas irodalom közti összefüggéseket), és hogy bloggernaivitásomba voltam megsértve, amikor kiderült, hogy mennyire félreértettem embereket és helyzeteket.
Szeretném saját kis írásaimat megtartani ugyanolyan ártatlannak, célzásmentesnek és szárnypróbálgatásnélkülinek, amilyen eddig volt, és remélem sikerül a továbbiakban is élményt nyújtani annak a néhány barátomnak és családomnak, aki olvassa.
Ps. Szerintem a 360-asokkal nincs semmi baj.
4 megjegyzés:
tihamér márkájú tégely sosem volt, és sosem lesz. kcsit túl sokat írta bele is EditÉva unalmába a nevem a végleges cikkbe.
Én azt sajnálom, hogy két ember személyes frusztrációja, és akkor most nem fogok személyeskedni és nem nevezem meg őket, elrabolta egy kicsit az este egyébként létező, és legtöbbnek kellemes varázsát.
És akkor itt ünnepélyesen lezárom magam részéről ezt a dolgot. És köszönöm mindnekinek aki ott volt. És annak is aki nem jött el, csak utólag kötekedett.
A blogerekkel nem könnyű. Hatalmas egók, hatalmas hiúságok legtöbben. Én is. És mindenki nem lehet Isten egyszerre. De majd legközelebb.
Én megpróbálok a jóval megmaradni ebből az estből. Mert nekem jó volt. És szinte mindenkinek.
Ja és lépjünk már tovább. Ugyan má :) Life is beautiful. A blogger life even more interesting.
én már voltam Isten, de elég unalmas volt :) jobban szeretek blogger lenni.
ládd, nelli, mégiscsak vannak közös pontjaink. :) köszönöm, hogy erre néztél.
Megjegyzés küldése