Nők az információs társadalomért. Ha már úgyis olyan mélyrehatóan foglalkozik vele a sajtó és Eckstein, kicsiny konyhánk kicsiny közössége úgy érezte az este, igazán lehetne drótot vezetni a nőbe. És vezettünk. Később, félórái súroltuk a konyhát és emelgettük a drótokat. Hogy nehogy megrázzon. Minket, nőket.
Négyen voltunk. Drótos és wireless internetek bevezetve a laptopokba, laptopok az ölünkbe. Itóka a poharunkban, cigaretta a hamuzóba, gondolatok az agyunkban. Hagyományoktól elszakadni képtelen kvartett, korszakalkotó gondolatok netes magunkba szívása közben mosunk. Mosógéppel, édesen zúg a háttérben, alapzaj a mélyreszántóak között, politikusok blogon feldobott őszinte nyilatkozatai, független magyar sajtótermékek objektív véleményei, nőiességtől mentes, elfogulatlan kinyilatkoztatásaink pasikról, fociról, gondolatok a világbékéről, az erdélyi magyar társadalomról, a kisbaconi közösség elektronikus írástudásáról, a művészetről, a hétvégi eseményekről, az oktatás helyzetéről. Mindenről, ami egy huszonéves, feminin, proletár közösséget foglalkoztat.
Majd sikoly. Elnyomott, meg nem értett és kellőképpen nem támogatott, versenyhelyzetbe kényszerített, ám annál magabiztosabb és öntudatosabb társaságunk egyik, ugyancsak mélyen művelt és tájékozott tagja sikoltozott, miközben megpróbált a székétől a mosógépig rohanni. Nem tehette. Bokáig tocsogott a szerencsétlen a habos vízben, mely sunyin, aljas módon, csendben, hangtalan, észrevétlen, átverősen, gonoszul hömpölygött ki a kagyló alól, ahol nyugodtan és enyhén számonkérőn feküdt a mosógép csöve, egyenletesen eresztve magából az első tisztálás szennyét, még habosan, kissé szürkén és szomorún, hogy jelen sorok szerzője megfeledkezett róla, nem helyezte az őt megillető helyre a kagylóba, ahol a lefolyó elnyelte volna a konyha teljes tartalmát. Mert a sikoltás pillanatában már csak víz volt. Nemes gondolataink közepette nem vehettük észre, hogy szinte bokáig ér, hogy úsznak a vacsora mardványai, hogy a tápkábelt belepte a víz, hogy a cipőnk átázott. A sikoltozás megnégyszereződött, majd gyorsan kihúztunk mindent az áramból, kivéve persze a mosógépet. Kirohantunk a konyhából, majd vissza. És végre megtértünk önmagunkhoz, igazi rendeltetésünkhöz és igazi helyünkhöz a világban. Négykézláb álltunk a konyha különböző területein, rongyokkal a kezünkben, zokszó nélkül, sikáltunk, áztattunk, csavartunk, majd megint sikáltunk. Megbántuk, hogy nem takarítottunk, így nem csak a vizet, hanem a benne úszó kétes kilétű tárgyakat és felitattuk, majd csavartunk, vedret, tálat ürítettünk, kendőt a fejünkre, majd megint csavartunk. Amíg száraz lett. Szárazra sikáltuk.
Megtagadom az internetet. Eldobom magamtól az elektronikát, a nemes gondolatokat, az élet megrontói. Káros felvilágosultnak lenni, rossz tájékozódni és véleményeket megosztani. Ezentúl visszatérek a konyhába, főzök fás kályhán, mosok a patakba lúgos szappannal, gyertyával világítok, egymás után szülöm a gyermekeket, vasárnap sütemény készítek, gyomlálom a kertet, zoknit stoppolok, férjem izzadt ingeit sikálom fehérre és keményítem gallérjait, vasalok, megtermelem a betevő falatot, 30 évesen úgy nézek ki, mint egy 60 éves, darabosan mozgok, visszeres a lábam, durva posztó törölköző kendővel karistolom szárazra a bőröm, csergével takarom a testem, hajnalban kelek, kihajtom a tyúkokat, majd velük is fekszem. Írástudatlan leszek, és nem szavazok.
Jelen bejegyzést tollba mondtam fejlődő komaasszonyomnak, aki megkért egy Férfit, hadd táplálja rá sorsomat a világhálóra.
4 megjegyzés:
Timó ahhoz képest, hogy nem tartos magad egy házias nőnek jó tisztában vagy egy falusi nő mindennapjaival :-)))). Én biztos nem tudtam volna ilyen jól felsorolni, hogy mi minden jár együtt egy "igazi" nő mindennapjaival :-))), ahhoz képest, hogy tervezem, hogy kiköltözök falura, és majd én fogom megtermelni az asztalra kerülő zöldséget :-))). Na szóval, mint az est egyik résztvevője, élveztem a közös élményeink egyéni beszámolóját.
Edó, a barátnőd :-)))
Bocs Timó, de nem vettem észre, hogy a te Id-el írtam az előbb a hozzászólást. Úgy látszik akaratlanul is újabb példáját hoztam a nők és információs társadalom közötti kapcsolat problémás mivoltának :-))). Jobb lesz, ha visszamegyek a fakanál mellé :-))).
Edó
Kedves Veresem
ha a tegnap nem felejted el betenni a csövet a kagylóba, most nem volna jelenlevő és távollevő barátnőid sokasága, sőt akár az egész középkelet-európai nőiség arra kárhoztatva, hogy visszatérjen a fakanál mellé.
Nem beszélve arról, hogy ha kézzel mosnál, elő sem fordulhatna ilyen ominózus esemény.
Ami megtörtént, hát megtörtént... én is rezignáltan nyugtázom tegnap esti élményeimet, otthagyom a doktorit, a munkahelyemet és "férjhezmegyekszülökhatot" :(
ó, jaj, MIT TETTÉL? ;)
Na hat ez kurja jo volt, jot szorakoztam. Nem mondom, hogy keveset olvastam igy eddig az eletben, sokat sem, de gyanitom, hogy ebben a bejegyzesedben van a leghoszabb osszefuggo mondat, amit valaha olvastam. Mielott ezt eldontenem, azert utananezek az ilyen gigamondatoknak.
Megjegyzés küldése