83. bjegyzés a szenvedésről
Oh, hogy unom már a szerelmi szenvedéseket. Ezer és még egy blog szól arról, hogy vágyom rá, aztán elhagy, aztán ülni a fürdőkádban és szenvedni, oh, hiánya átjár (ez még a jobbik lenne), szuszogni kívánok mellette, érintésétől bizsereg a lelkem (mert a bőre, vagy neadjisten valamelyik testrésze annnyira lealacsonyítaná a szenvedés magasztos fennsőbbrendűségét), csodát élünk, cigifüsttel együtt fújom ki magamból, minden rezdülése, miért van az, hogy a férfiak, marcangolnám szét magam, eső illata rá emlékeztet, a pillanatok, amikor igaz volt, blah, blah, blah. Már szenvedni is a filmekből tanulunk.
8 megjegyzés:
Engem az anyukam mindig arra tanitott, hogy turjek... :P
meg jo, hogy nem bekommentelted valahova, lehet szurte volna a tulaj
Atlagos emberek atlagos filmet neznek es onnan atlagos sablonokat tanulnak. (sajnos nem tudom, melyik filmekbol vannak az emlitett idezetek)
Neked megadatott, hogy az atlagosat felismerd, osszefoglald, es jobban csinald. Erdekes trukk. :)
Jót röhögtem :) (Mondom itt, de persze a fürdőkádban ülve bámulom az ablakon túli naplementébe vesző cigifüstöt, felidézem lelkének érintését, s a szívemben felsíró sok-sok hegedű hangját drámaian ellenpontozza egy magányos zongora, amelynek mintha minden futama azt kérdezné: miért, oh, mondd miért? The End)
:D
milyen jo latni teged, szeklermen.
Kösz
Lehet, hogy megis elmesélem egyszer azt a szappanoperara emlekezteto szerelmi tortenetet...blogban:D Ez kaján dolog volna:D:D
kollazs. tedd azt. en jol fogok kacagni. :)
Megjegyzés küldése