Huntingtun Clash of civilization-ja után már szinte klisének számít erről a témáról még csak egy egyórás dokumentumfilmet is csinálni, főként, ha az egész alkotás jobban hasonlít egy Babes-Bolyais államvizsgadolgozathoz, ahol a legfőbb követendő szempont, hogy úgy kopipészteld össze az anyagot, hogy még a temesvári Vesten kifejlesztett, ultra elkapós keresőmotor se jöjjön rá, honnan inspirálódtál. Nem volt ez érdekfeszítő műsor, mindamellett, hogy én újfenn elkeseredtem rajta, pedig már néhány éve folyik a téma kitárgyalása és csak a funkcionális analfabéták nem érzékelik az Európába benyomuló muzulmán tömegek sokaságát. (mostantól arrafele a bejegyzés a politikai inkorrektség személyi rekordjait fogja megdönteni, úgyhogy érzékenyebb lelkületű olvasók levehetik a kezüket az egérről).
A pasim szerint fölösleges a kiakadásom, mert a muzulmán világ a keresztényen való elhatalmasodása egy előrelátható és elkerülhetetlen történelmi folyamat, ami ellen én egymagamban végképp nem tudok semmit sem tenni, úgyhogy nyugodtan leszállhatok a magas európai lovalmról. Én, meg, mégily jelentéktelenül is, ahogyan élem a nemzet nélküli életem, nem bírom megbarátkozni a gondolattal, hogy a kedvenc európai kultúrköröm, történelmem, nyelvi sokaságom, jogállamiságom, civilizációm romjai felé közeledik, mert egy vallási alapon szerveződő más féle civilizáció ugyanerre a nagyon kicsi kontinensre készül beköltözni. Persze, tudom, hogy mind nem akarnak, és kicsit olyan, mint a magyarországiak félelme, hogy ha állampolgárságot kapunk, akkor majd vesszük a batyut és saruban és mentében kiköltözünk Magyarországra sebtibe elfoglalni a madárlátta magyar nép minden munkahelyét. És azt is jól tudom, hogy pont ez a vallási alapon való szerveződés miatt egy csomó szépséggel gazdagítják a világ sokszínűségét és pusztán könyvek és filmek alapján mély csodálat él bennem az ő világuk iránt, csak épp nincs rá szükségem a mindennapjaimban. Klisé az is, hogy ez a megdönthetelen példa arra, amikor a demokrácia visszanyal, az európai liberalizmus és demokratizmus és óriási nyitottság így bosszulja meg magát, értem én a folyamatokat, csak zavarnak. És azzal is tisztában vagyok, hogy az európai civilizáció alappillére a kereszténység, ami szintén vallás alapú szerveződés, és ugyancsak nem kedvelem, de legalább az irtózatos nyitott gondolkodásunk miatt megtanultuk, próbáljuk tanulni a más kultúrák elfogadását. Ezt az elfogadást annyira nem érzékelem a muzulmán világ részéről. Csapnak össze a kultúrák a fejem fölött.
A másik adás szintén jól megforgatta a kést egyébként érző szívemben. Duna TV, persze, mi más lehetne, veséig ható szép adást dobott össze a nosztalgia vonatról, amely a zarándokokat szállította Magyarországról a Pünkösdi búcsúba. Azt hiszem, nagyon hosszú utazás lehetett, mert minden faluban megállt és Székelyföldön pedig rezesbandával, népruhás felvonulással, hagyományőrzéssel fogadták őket, és milyen szép volt. És most pont nem a hagyományőrzéssel van bajom, mert alapból nagyon élvezem, hogy vannak vidékek és emberek, akik ezzel foglalkoznak és mélyen sajnálnám, ha eltűnnének a népviseletek, szokások, emlékek a régióból. Ám a Duna, minden pátoszával együtt valahogy megint olyan egyoldalúan bírta megmutatni kicsiny életterünket, hogy szinte megszégyelltem magam, amiért nem egy magányosan szekerét húzó nagyon szegény, magyarságából táplálkozó szerencsétlen igaz székely ember fia vagyok. Na jó, lánya. De ez is egy tévedés, mert az igaz székely ember fiú gyermeket nemz. Vajon miért nincsen olyan adás is, amelyben megmutatják a városban futkározó Bentlyket, Ferrarikat, a lakóparkokat, egy-két szállodát, a Capital 300 leggazdagabbjaihoz tartozó nem is egy magyar vállalkozó lakását, a teniszpályákat a magánházak udvarán, a somlyói kis palotákat, az országos snow-bord fesztivált, a dokumentumfilm fesztivált és az interetnikus színház fesztivált? Megszakadna az őshonos szíve, ha kiderülne, hogy Erdélyben, sőt, Székelyföldön élnek jómódú emberek, vannak, akik nem gürcölnek a napi betevőért, akik nyaralhatnak külföldön és akik világhírű egyetemekre járnak tanulni? Itt is tudatában vagyok annak, hogy nem ez a jellemző, vagy nem az egyetlen jellemző, de az sem az alap, hogy Székelyföldön mindenki földművelésből él, hogy mindenki szegény és szerencsétlen, magányos és elhagyatott, elnyomott és egyetlen reménye maradt, a nagyérdemű magyar nemzet dícsőítése. Mentalitásváltást kérek a Duna TV-től.
És végül. Lett igazi tollas portörlőm, amihez vérmes reményeket fűzök, ami az egy évben elkövetett, a szobámra eső portörlések számát illeti. Bár, az eddigiekben bebizonyított realizmusom alapján attól félek, hogy egyetlen tárgy nem okoz személyiség változást.
6 megjegyzés:
a nyelvtanulási stratégfiám mélyén talán nekem is ez a félelem van. én abban bízom, hogy ha jobban megismerem azt, ami ők, talán már nem fokok félni.
Duna TV: hát, letörne a kezük, ejsze. teljesen hamis a képt, amit bármelyik oldal mutat Erdélyről (inkluszíve Partium, Bánság). mikor pesti barátaimnak mondom, csak hümmögnek, hogy ne magyarázzak, tudják ők, mi van, voltak egyszer társasutazáson a 80-as években.
Most van először, hogy meglepődöm azon amit írsz, és nem nagyon tudok vele egyetérteni.
A muzulmán világtól való félelem és amit írsz, hogy nincs szükség rájuk a mindennapjaidban, szerintem az ismeretlennek szól. Ha nem muzulmánokról lenne szó (akikről távolról sem tudunk annyit, hogy elutasíthassuk őket magunkban), hanem az lenne a hírekben, hogy az amerikaiak (csak hogy ne vallási csoportot válasszak) akarják elárasztani Európát, akkor is azt éreznéd, hogy nincs szükség rájuk a mindennapjaidban?
Az európai óriási nyitottságot meg hagyjuk, mert én meg ezen idegelem fel magam. Nincs itt semmiféle nyitottság, sem állami, közigazgatási szinteken, sem a hétköznapokban (ekkora általánosításokat azért ritkán írok, de ezen már annyit agyaltam, hogy teljesen elkeseredtem a dolgon).
Angliában a külföldi(n)ek (kinézők) dolgoztak az alancsony presztizsű gyorséttermekben, a pubokban viszont kizárólag angolokkal találkoztam. Most olvasom, hogy a 19. századi nagy francia egykézés miatti népességcsökkenést a bevándorlókkal akarták megoldani, és ez számszerűleg sikerült is, de az oktatásban, a munkahelyek és a lakások tekintetében szegregálták őket. A '70-es és '80-as években Nyugat-Európában olyan lakótelepek alakultak ki, ahol szinte csak bevándorlók éltek, és ezeknek a lakásoknak annyira lement az értékük, hogy a szegregálódást csak buldózerrel lehetett megoldani később.
Szóval Európa nem befogadó, csak valami miatt szeretne ebben a szerepben tetszelegni, talán mert egyébként nem tud mit kezdeni sem a bevándorlókkal, csak a menekültekkel, sem vendégmunkásokkal, se muzulmánokkal se senkivel, akit nem olyannak lát, mint ő maga.
Bocs, hogy hosszú lettem.
Eccer gondoltam irok egy nagy eszmefuttatast a "szociálökumené" definialasarol. De meg varat magara...
Legyen birka mindenki!
igazad van emoke, ha meglepodsz, avgy nem ertesz egyet, mert ez nem egy erett gondolkodasra vall, amit leirtam. ez csupan erzelmi szinten van. nem csak a megismerssel van bajom. vannak szokasok, mentalitasok, eletszemleletek, a jo-rossz viszonyhoz valo kozeledes, az emberi elethez valo viszonyulas, mind olyan dolgok, amikben, pillanatnyilag ugy gondolom en, az europai ember es a muzulman ember nem ert egyet. es amikor ez nem csak emberek szintjen erzodik, hanem csoportok szintjen, akkor ez konfliktushoz vezet. es en ezt a konfliktust nem kivanom. a nyitottsag alatt kb azt ertettem, hogy azt az elvet probaljuk egyfolytaban magunkeva tenni, hogy senkit semmi miatt nem szabad megtagadni, kiutasitani, kizarni, semmi. mindenki egyforma, egyenlo, stb. en egyebkent ezt az elvet sem vallom, de nem alazom magam jobban a szemedben :))))). a massag megtagadasaban inkabb egy kenyelmi faktro van, szterintem. azt fogadjuk el, amit konnyu elfogadni, ami nem okoz gyokeres valtozast az addig kialakult eletmodunkban. nagyon sokan ezt feldobjak es eleg batrak ahhoz, hogy uj dolgokat tapasztaljanak. en nem mindig. szivesen kiprobalnek egy evig elni vm-elyik muzulman orszagban es azt is valoszinunek tartanam, hogy meg is kedvelnem. mert erdeklodes van. en inkabb a mindennapok szintjen kialakulo esetleges konfliktusokat vetittem elore, de ezt mar emlitettem. :))) egyre tobb dokfilm foglalkozik pl. a nemetorszagba betelepulo torokokkel. mert mar kezd bizonyos szintu konfliktushoz vezetni. kulonosen ocsmany gesztusnak tartottam a karikaturak megrajzolasat a profetarol, de nem tudom a megismeresnek milyen szintje kell ahhoz, hogy elfogadjam, hogy cserebe konzulatusokat gyujtottak fel. mert a karikaturistarol elmondhatom, hogy ocsmany paraszt volt es az rendben van, kotve hiszem, hogy a gyujtogatokrol mondhatnam ugyanilyen hevvel, hogy eroszakos, elvakult allatok, mert akkor az az elfogadas hianya lenne. bocs, hogy tul hosszu lett. :)
kacsacj. ird meg. ha jol ertelmezem magamban a kifejezest, hat nagyon varom. addig is leszunk birkak.
Nem az észt akartam osztani, bocs.
Lehet, hogy azért gondolom én így a dolgokat és tudom elfogadni a muzulmánokat, mert voltam két hétig Törökországban (nem turistaként, hanem ottaniakkal ismerkedni) és mind mind olyan vagány törökökkel találkoztam, hogy csak na. Hagyományos értékrendet követtek mind a viselkedésükben, mind a gondolkodásukban (helyenként elég konzervatív nézetekkel), de nem voltak kirekesztőek. Nyilván a kurdokról hallani sem hallottak (vagy nem akartak), de azért nekem nagyon jó tapasztalataim vannak velük kapcsolatban.
Amiről írsz, azt magamon a cigányokkal kapcsolatban érzem néha, hogy bármennyire is csodálom a viseletet, a táncot, az életstílust, ill. életfelfogást, nem hiszem, hogy tartósan tudnék együtt élni velük, ha a szomszédaim lennének. Szóval megérteni megértem az érzést, de azért magamban próbálom felderíteni az okokat és megvátoztatni.
Nem hiszem, hogy európa, legalábbis annak egy része nem lenne befogadó (és befogadó teljes mértékben). Pl. Franciaország tele van négerekkel, a focicsapatban többen vannak mind a fehérek/franciák, a skandináv országok tele vannak arabokkal, pakisztánokkal, vietnámokkal, Oslóban külön utcájuk van, a Stockholmi piacon meg alig látsz svédet...persze most csak pár országot emlitettem. Egymástól mindenben totálisan eltérő kultúrák élnek egymás mellett ezeken a helyeken. Nem tudom meghatározni, hogy milyen lenne egy "igazi", emberi hozzáállás magához az idegen elfogadásához, de azt gondolom, hogy ez magától az embertől idegen szerep, biológiai gát, minden nép, nemzet, csoport és az egyének is legfőképpen elhatárolódni szeretnek, nem keveredni. Kevés kivétellel és azt is csak rövid időre.
Megjegyzés küldése