Létezik-e olyan szervezet bárhol a világon, amely az elmúlt 15 évben sikeresen lefutatott egy olyan projektet, melynek eredményeképpen 100 vállaltan roma nemzetiségű egyén kiköltözött a putriból, elkezdett iskolába járni, vagy képzésre, akár 8 osztály erejéig is, rendszeresen mosakodott, bármilyen szegényesen is akár, de tisztán öltözködött (gondolok itt a gyakran kellemetlen szagokra), elkezdett dolgozni és eképp leszokott a kéregetésről.
A kérdésem oka az a szégyenteljes tudatlanságom, hogy nem látom, hogyan kell a romákat integrálni. Nem azokra a roma szervezetekre gondolok, akik egyébként is, maguktól is változni és változtatni szeretnének (van ilyen ismerősöm és szinte munkatársam), hanem arra a jellemző többségre, amelytől a társadalom elfordul. Teljesen egyetértek, hogy nem szabad őket kiutasítani, sivatagba küldeni, emberek, jogaik és érzéseik vannak. Épp emiatt támogatnám maximálisan a romák szociális integrációját. Csak lássam hogyan működik. Hogyan működött eddig és milyen eredményt tudnak felmutatni azok, akik ezzel foglalkoztak.
Előre is köszönöm a válaszokat.
9 megjegyzés:
Hellócska!
Nem tudom, hogy hallottál-e a tudomásom szerint még mindig Sepsiszentgyörgyön ténykedő Márkus András plébánosról és munkásságáról. Iskolát alapított a cigányoknak, tanítja és taníttatja, próbálja segíteni őket. Sajnos más releváns linket nem találtam, de egy talán akad, ezen elindulhatsz: http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2002.03.17/1202.html
Nem könnyű ez az út, az biztos! Minden tiszteletem!
No, itt egy link az adatokkal:
http://www.hhrf.org/gyrke/Sematizmus/sepsi/sztgy4.html
Remélem segítettem, legalább egy kicsit...
koszonom szepen tajhamer. meg is szegyelltem magam egy kisse, mert belatom, felreerthetoen fogalmaztam. sajnos, en nem erzek magamban kello motivaciot arra, hogy felkaroljam ezt a problemat. amikor a hajlando vagyok tamogatni kifejezest hasznaltam, akkor gondoltam inkabb az adom 2%-ra, kepzes tartasara ezekben az intezmenyekben, projektek megirasa, ha esetleg erre igeny lenne. tenyleg megszegyelltem magam :))
az orkoi iskolat ismerem, egy nagyon kedves baratom szakmai gyakorlatozott ott. azert erdeklodom elsosorban, mert mindenki beszel rola, csak senki nem hatarozza meg konkretan a strategia lepeseit. gondolok itt ilyenekre, hogy hany roma el, hany telepulesen, milyen egeszsegugyi es szocialis ellatottsaga van a videknek, hanyan jarnak iskolaba, stb., a helyzet felmerese, majd mindegyik beazonositott problemara es igenyre kidolgozni a gyakorlatba ultetheto strategiat (en epp valami hasonloba implikalodom gorj megyeben). es ha leteznek ilyen peldak, akkor mar lehet ujjal mutogatni, hogy a hangzatos romak szocialis integralodasanak ezek a lepesei. a gyakorlati lepesei.
Előrebocsátom, nem olvastam végig az előző bejegyzést, a hozzá írott kommenteket sem, így ha redundáns leszek, elnézést.
Szóval. A kérdés eléggé mélyen érint, és nem tudok azonosulni a bejegyzés szemléletmójával.
Ennek egyik oka szakmai, nyilván.
Egyik megjegyzésem az, hogy nem tartom indokoltnak és legitimnek azt az infantilizáló hozzáállást (nem Rád utalok, Timó, hanem azokra, akik ilyen terminusokban beszélnek róla), amely minden nem-romát felhelyez valahova magasra, s ahonnan néha lenézünk, integrálandó a szerencsétleneket. És legyünk őszinték - itt ismét nem Rólad beszélek, mert mindez nem derülhetett ki a bejegyzésedből -, álljunk egyenesen és beszéljünk görbén, nem azért akarjuk "őket integrálni", mert olyan nagyon megdöbbentett az, hogy néhány hete Kolozsváron a pataréti szemétdombon egy használt vasat szállító talicska agyonnyomott egy 3 éves cigány gyermeket, hanem mert ciki nekünk ez a "negatív színfolt".
Van valami, ami viszont kisejlik a bejegyzésedből, de ha csak én érzem, az én antennámmal van a gond. Annak a hallgatólagos feltételezése, hogy a putri és a szemétdomb ezeknek az embereknek jó. Hogy valami miatt ők nem akarnak ebből kijutni, nekik jó büdösnek lenni és rongyosnak. És ez piszokul nincs így.
Az áldozat hibáztatása az egyik "legnépszerűbb" viszonyulási mód szegényekhez általában. Azért élnek így, mert ők nem akarnak, nem képesek, pedig mi igazán integrálnánk. De ki akarja igazán integrálni? Ha megnézünk egy közvéleménykutatást, beszélő adat, hányan laknának "cigánnyal" (bárhogy is gondolnánk rájuk) egy tömbházban. Mint ahogy azt is, hányan adnának nekik munkát (na nem a napszámosira gondolok). És borítékolom a hozzászólásokat, amelyek majd felcsattannak, minden bizonnyal valós példákkal: cigány lopott, cigány nem dolgozott, cigány lazsált. Csak azokat felejtjük el, amikor nem cigány lopott, amikor az egyetemi FEHÉR titkárnő manikűröz munkaidőben, a FEHÉR (MAINSTREAM) adócsalókat.
Szegénység a világon mindenütt van. És a szegénység sok helyütt etnicizált.
Nem akartam észt osztani. De el akartam mondani, hogy a társadalmi kizárás a kizáró (többségi) társadalmat legalább annyira minősíti, mint a kizártakat.
(UI. Miért nem vagy az Egologón? Vártam a bejegyzéseid, aztán leesett, nem ott kell Téged keresni.)
egyetertek azzal, hogy a tobbsegi tarsadalom legalabb olyan hibas. es valoban kisejlik ez putrizos szemetdombos hangulat a bejegyzesbol. az elozoben eleg hosszan targyaltuk tobben is a temat. ez azert van, mert nekem elvi bajom nincs a romakkal/ciganyokkal. de gyakorlati bajom van, es bevalottan nem is teszek sokat ellene. gondolok itt nehany kellemetlen tapasztalatra. ugyanakor azt is elismerem, hogy ezek a tapasztalatok ugymond feherboruek eseteben is fennallt, csak aranyaiban a rossz elmenyekbol tobb jut el hozzam cigany vonatkozasban, mint masban. nem tudom, hogy jo-e nekik a putri, vagy a szemetdomb. elhiszem neked, hogy nem az, mert en sosem beszelgettem veluk ilyen kerdesekrol. nem volt szandekomban lenezni semmilyen embercsoportot, sem ciganyokat, sem szegenyeket, sem egyeb hatranyos helyzetu embereket. kozben azt is latom, hogy amikor a ceghez takaritonot kerestunk, akkor egyet sem talatunk, vagy mindenkinek van munkaja, vagy a munkahelykeresoknek derogal ez a munka, vagy el sem jutott hozzajuk a hir. nem tudom mi volt az oka, de en valoban hajlamos vagyok hibaztatni embereket azert, ha nem hajlandok munkat vallalni peldaul. egyebkent sem ebben a bejegyzesben, sem az elozoben nem biraltam a romakat, nem mutogattam ujjal rajuk. tudom, hogy te sem engem biraltal, bar szakmai szempontbol valoszinuleg megerdemelnem. en csak probaltam megerteni a jelenseget. meg vagyok rola gyozodve, sot vallom is, hogy barmily tarsadalmi reteg integralodasa ket oldali nevelesen mulik, mint a befogado tarsadalmon, mint a beilleszkedesre vagyokon. es az en biralatom, ha egyaltalan elhangzott barmilyen jellegu biralat is, mindket felnek szolt, amiert nem hajlando felelosseget vallani ebben a temaban. nekem egyebkent, a mozgasserultekhez valo tarsadalmi viszonyulas ilyen fajdalmas. vagyis, hogy szerintem nincs kulturank kezelni a mozgasserulteket, vagy altalanosabban a masokat.
UI: honapok ota nem vagyok az egologon, nem sajat dontes, hanem mert az egologo nem frissit ot blogot, koztuk az enyemet sem. a szerkeszto nagyon jo baratom es lakotarsam, kiprobalt mar ezer modszert es nem sikerult, igy en nem is tettem nyilvanosan szova mindeddig es nem is haragszom ra. csak igy esett.
meg valami. en azert szeretnem oket integralni, hogy esetleg ne feljek az utcan, vagy ne legyen kellemtlen erzesem, ha beszel hozzam es en budosnek erzem. kihangsulyozom, ez nem csak a romakra vonatkozik, termeszetesen, de veluk szemben is egy kovetelmeny a reszemrol. tehat, szomoruan bar, de teljesen onzo okokbol erdekel a dolog.
Amikor leütöttek, a sok galádság mellett, amit a rendőrség elművelt velem, az egyik legmedöbbentőbb az volt, amikor a negyedórás késéssel kiszállt tahó rendőr rágógumizva (és tegezve, de ez nem ide tartozik), kijelentette, ugye, cigány volt. Nem, mondom, fehér és jószagú. Tényleg az volt. Rá 10 perce ismét nekem szegezték a kérdést.
Az idén, Lupényban, az egyik cigányember, őszintén és nem poénkodva kérdezte, nem félek-e odamenni. Kérdem, miért félnék, azt mondja, hát a cigányoktó, tőlük. Elkacagtam magam. Nem féltem.
Az ember legtermészetesebb joga és igénye az, hogy ne kelljen félnie az utcán. És abban is teljesen egyetértek, amit a mozgáskorlátozottakról írsz. Volt egy diákom, jóképű és fölöttébb szimpatikus volt. Óra végén nehezen sikerült csak felállnia a mankója segítségével. Ha felidézem reakciómat, be kell látnom, szánalmas voltam. Vigyorogtam, előzékeny voltam, kedves és nevetséges. Olyan egyszerű helyzetben véreztem el...
Eltértem egy kicsit a témától, bocs.
Emberek ... túl nagy szó az integráció és nem is mindenki számára tisztázott eme fogalom és jelentéskör. Egyszerűen azt kellene megtanulni, megtanítani az embereknek, a többségi társadalomnak, hogy hogyan forduljanak az "ilyen emberekhez" (lásd. elkerülhetnénk azt a helyzetet, hogy szánalmasnak érezzük magunkat). És azt, hogy integráció nemegyenlő azzal, hogy megfosztjuk őket az identitásuktól és a saját mintákra formáljuk őket (egyrészt mert mi sem vagyunk tökéletesek). Másrészt azért, mert az integrációnak éppen arról kellene szólnia, hogy itt vannak, most teljesen mindegy, milyen csoportra gondolok("ilyen emberek" = bármilyen fogyatékos, cigány, kisebbség), és el kell fogadni őket. Empatikusan, emberhez méltóan. Csak ez sztem már elég rég elcsúszott és azért tartanak ott a cigányok, ahol most tartanak (ezzel együtt mi is), mert már a kezdet kezdetén vki úgy döntött, hogy el kell szeparálódnunk tőlük. A mintát pedig mindenki örökítette. Lehet, hogy teljesen akaratlanul. És éppen ezért most már ők sem tudnak változtatni a szociális hátrányukon (felvették azt a szerepet, amit a többségi társadalom diktált), és a többségi társadalom se a hozzájuk való hozzáálláson. Úgy meg pláne nem, hogy a kisgyerek már az első óvodai évében azt látja a szülőtől, a pedagógustól és még a portástól is, hogy "jaj, már megint egy cigány kölök." A közös nyelvet kellene megtalálni, de úgy érzem, hogy ezt már egyik fél sem akarja. Tajhamer-nek példája tökéletes. Csak kisebb csoportok akarnak ezekkel a kérdésekkel foglalkozni (pl.: egyházak) és ezzel mindenki jól meg is nyugtatja a lelkiismeretét. Már ha van.
/Ezek most senkire nem vonatkoznak, ezek általános tapasztalatok, ezek elefántfül gondolatai, aki amúgy pár hónap múlva gyógypedagógus lesz, és szakmájából kifolyólag ez a téma állandó aktualitással él mindennapjaiban./
A másik bejegyzésedhez írt utolsó két bejegyzésem is kapcsolódik ehhez a témához.
már az integrálással, mint kifejezéssel is bajom, van. brrr...
Megjegyzés küldése