21. bejegyzés a sorról

Meggyőződésem, hogy a (román) értelmező szótárnak lehetne és kéne készíteni egy egész egyszerű változatot, amiben kiemelkedő szerepet kapnak azok a szavak, amelyek bizonyos, tőlünk távolabbra élő civilizációk öntudatlan szókincsében léteznek. Az egyszerűsített DEX lényege az lenne, hogy már kisiskolás korban kezdjék el tanítani, hogy mire az ártatlan gyermekből a társadalom építő tagja lesz, addig ezen tevékenysége tényleg konstruktív legyen. Az s betűnél külön figyelmet szentelnék a sor szónak, illetve annak ragozott formáinak, mint pl. sorban állni, kivárni a sorod, nem visszaélni a sorban állókkal, más is úgy siet a sorban, mint én, a sor egymás után következő emberek, vagy dolgok rendjét jelenti, mindenki sorra kerül, és így tovább.

Nem hittem volna, hogy a román államot (mindennemű és nemzetiségű állampolgáraival együtt) szidó diskurzusomba valaha is bekerül ilyen megjegyzés, de a ma reggel rendőrségen eltöltött 4 órám legkellemesebb élménye a két fiatal tiszt volt, aki a károsokkal foglalkozott. Konsztátáráre mentem, aminek nem tudom az akadémiai magyar megnevezését (shame on me), de a lényege, hogy az anyagi kárral járó autós balesetek után a rendőrség, a vezető által írt nyilatkozat alapján felméri az autót ért sebesüléseket és küldő papírt ad a biztosítóhoz. Hihetetlen mennyi anyagi károsult autó van Kolozsváron.

Nagyon készültem a találkozásra. Még egyszer csináltam ilyet, de az Csíkban volt és kedves magyart törő rendőr tollba mondta nekem a saját balesetem körülményeit. Ez alkalommal több apró-cseprő sérüléssel vittem az autót, ami az elmúlt néhány hónap alatt gyűlt fel neki, amiből én csupán 4 hetet vezettem. Este stratégiai megbeszélés volt a balesetre nézve amit el(nem)követtem, próbáltunk valami olyan fizikai képtelenséget kitalálni, ami szerint az elmúlt 48 órában sikerült úgy ütköznöm – lehetőleg épülettel, oszloppal, járdaszegéllyel, bokorral, kerítéssel, hogy én nem sérültem, másnak nem esett baja, más tulajdonát nem bántottam és mégis 9 darab, az autón körbe elhelyezkedő sérülés keletkezett. A történet alapvonása, természetesen, az volt, hogy én egy kedves, ám butácska szőke nő vagyok, aki életében nagy városban nem vezetett, alig egy hete kapta kézbe az autót és a főnököm olyan dühös rám, hogy ha a rendőr nem segít nekem, hát annyi az állásomnak.

Aki még nem töltött ki ilyen nyilatkozatot, annak érdemes kipróbálnia, nagyon kedves, minden apró, kicsi részletre ki kell térni, honnan hová mentél, merre állt az autó orra, milyen idő volt, milyenek voltak az útviszonyok, stb. és a végén le kell rajzolni. Naiv én, teljesen fennakadtam a rajzolos részen, hogy vessek papírra egy épületet, parkolót, sok autót, lépcsőt, kerítést és egyebeket a balesetem körülményeiről. Lestem a többi károsult rajzaiból. Olyanok mint a pálcikaemberkék, csak ezek pálcikaautók-épületek-kertek-egyéb autók.

A rendszer olyan, hogy állandóan özönlenek be az emberek a lyukba, ott van asztal, szék, egy plakát és egy ajtó. Előzőleg a hibás autót beparkolod az udvarra. Aztán tanácstalanul álldogálsz, mert tapasztalatod nincs, az asztalon papír, írószer nincs, az ajtó néha nyílik, néha csukódik, emberek ki, emberek be, hozzád senki nem szól. Fél füllel elkapott megjegyzésekből megtudod, hogy a nyilatkozat formanyomtatványát a kapus melletti szobában lehet vásárolni, 30 bani. Azzal visszatérsz, leülsz és leírod milyen kis ügyetlen voltál. Aztán állsz egy ideig, mert az ajtó mögötti szobából kell a tisztnek előtünnie, aki az addig megírt nyilatkozatokat összegyűjti, majd kivonultok az udvarra és sorra nézitek az összes autót. Ő felírja a lapra a problémát, visszaadja neked és kér, hogy fáradj az irodájába, ami az ajtó mögött van. Ott írja meg a küldő papírt.

Itt kapcsolnék vissza az első bekezdésben említett sor magyarázatomra. Mert egyszerre körülbelül 12 ember várja, hogy bekerüljön. Nyilván, időbe telik egyenként megírni a papírokat, de senkinek nincs ideje. Így a 12 dühös ember kinn toporog, szidja a rendszert, előtolakszik, hátramegy, megbeszél, telefonál, cigizik az udvaron, majd megint tolakszik. A tetejébe jönnek az újoncok. Nem tudják még mi a dörgés, átvergődik magukat 12ed magukon, benyitnak az ajtón, de nem férnek be. Kismalac, kismalac, csak a fejem engedd be, a számat halld, hogy gondom van. Kérdésre válasz, eltűnnek, majd újabbak jönnek, hogy begyúródjanak.

Ehhez képest a társaság legcivilizáltabbjai a két fiatal rendőrtiszt, akik készségesen válaszolnak, faarccal hallgatják meg gondod-panaszod, ha segítséget kérsz, adnak, nem néznek szőke nőnek, gyorsan dolgoznak, szóval végzik a munkájukat. Nem tudom, sorban hogyan viselkednének, de itt megállták a helyüket.

Ahhoz képest, hogy a nők olyan elrettentő sofőrök, ma reggel 8.30 és 12 között egyetlen nő sem fordult meg a lyukban rajtam kívül.