A. azt mondja, ilyenkor érzi, hogy milyen szűk kis régióban él. Fokoznám, nem régió ez, hanem provincia, egy ósdi kis, elmaradott falu, egy méltóságát, értelmét, önértékelését, önbecsülését és igényességét vesztett rommagyar társadalom, amelyben a sörszagú parasztság és a petróleum lámpa okozta halovány fény jelenti az értelmet és a fejlődést. Mintha szűk (földrajzi és értelmi) határainkon kívül nem létezne élet.
3. napja folyik itt a karaoké. A legmerészebb szám amit hallottam, az Alanis Morisette Ironic-ja volt, ami ugyan valóban régi, de E. szépen énekli és a kedvence. Minden este a nagyszínpadi koncertek után idegyűl a tömeg egy része. B. azt mondja belépőt kéne szedni, mert úgy kiszűrhetnénk a csőcseléket. Ki maradna, ha kiszűrnénk.
Minden esti repertoár a petróleum lámpa, az ilyenek voltunk, a közeli helyeken és a teljes republic diszkográfia. Hatan-heten állnak a színpadon, szét vannak esve és a repül a bálnát fújják. Mi énekeljük velük. Megostorozom magam, amikor hazamegyek, mert egyre többet vesztek én is, és csak limitáltan bírok tiltakozni.
Szeretem a neonfényt, a lézereket, a szmogot, a kólát, a latin-amerikai irodalmat, a fővárosokat, borozom, sörözöm. Rommagyar vagyok, aki beleszületett a helyzetébe és most már nem akar elköltözni. De sír a lelkem minden este, amikor ennek a közegnek jelentős része huszadjára énekli a 8 óra munkát és ez zenei és szórakozási mércének számít.
Nem tudom megtagadni magam. Szeretem az embereket, akik a sátrat működtetik. Szolgáltatnak. Jómagam is. Variálunk egy témára egész nap, hogy jól érezzék magukat, hogy értékes időt töltsenek, ám estére megszűnnek a keretek. Helyet adunk annak a közösségnek, amelyiknek az életében húsz éve látszólag nem történt semmi, a közömbösség és a primitívizmus nagybetűkkel van a homlokukra írva, artikulálatlan a mozgásuk, a hangjuk és kötőszóként használják a bazmeget. Mintha estére átalakulna a sátor.
Felvállalva a romantikus nyálasság vádját, fáj a lelkem. Ez nem az a jövő generáció, amelynek én tagja kívánok lenni, bár nem tudom, hogyan különíthetném el magam konstruktív módon.
Olvastam egy izgalmas cikket hónapokkal ezelőtt az indexen a magyarországi elitről. Akik befolyásolják a magyar társadalom alakulását. Milyen az erdélyi magyar elit? Szempont még ez? Kell nekünk még erdélyi magyar elitben gondolkodni, vagy minőségi kozmopolitának kell lenni, aki nyitottan ls felvilágosultan tud identitást őrízni? Kell egyáltalán identitást őrízni és lehet-e kozmopolitaként ezt tenni?
A saját kicsi megoldásomat nem találom. Nem tudok és nem is akarok elzárkózni ettől a közösségtől, mert pillanatnyilag semmi nem maradna nekem. De felvállalni sem tudom teljesen. Hol az én arany középutam?
10 megjegyzés:
Hm, jó kis kérdések. Nem biztos, hogy van idvezítő válasz.
Én nem szeretem azt, hogy elit, értelmiségi és tsai, mert végtelenül kirekesztőnek találom, még akkor is, ha nem tudok helyette jobbat mondani.
Az identitás kapcsán annyi jutott eszembe, hogy nem vagyok benne biztos, hogy tudjuk, mi is az; van nekünk ilyenünk, csak nem beszélünk róla eleget, mert nem olyan, mint a szüleinké, mert divat a kozmopolitizmus, mert mindenki alternatív akar lenni. Nem tudjuk megmondani, hogy ha otthon maradunk és nem vándorlunk ki és el, akkor ezt miért tesszük. Téged mi tart Erdélyben?
És erre "Kell nekünk még erdélyi magyar elitben gondolkodni, vagy minőségi kozmopolitának kell lenni, aki nyitottan ls felvilágosultan tud identitást őrízni? Kell egyáltalán identitást őrízni és lehet-e kozmopolitaként ezt tenni?" zsigerből csak annyit tudok mondani, hogy igen.
Kicsit zagyva lett ez a hozzászólás, én is csak tapogatózom.
pályázatot lehetne hirdetni: "Téged mi tart Erdélyben?" lehetne blogpályázat, fotó is akár (kutatási pályázatra gondolni sem merek, mert Magyar Mecénásaink, whoever they are, nem szeretnék megtudni). személy szerint nem az LGT & összeborulások miatt jöttem vásárhelyre, hanem azért, mert:
1. itt él az öcsém
2. lesz bloggertali a sörhajón.
anonymus?
blogertalira remenyeim szerint megyek, kisse kesessel, mert fel hattol meg munka van.
szerintem is meghirdethetjuk a palyazatot, sot... a magyar mecenasoknak majd csak a nyertes dolgozatot mutatjuk be. :))
Na, I'm back, ahogy el Terminador mondaná.
1. Nekem speciel a rommagyar kifejezés se tetszik. Nem szeretem a negatív töltetű/felhangú megnevezéseket; sem magyarságomban, sem másféle identitásomban semmiféle romos jellegre utaló (vagy azt idéző) szónak nem örülök. Ha ez a terminus kezdett általánossá válni, hát le kell cserélni, mert rossz.
2. Vannak identitásunknak olyan elemei, amelyek bennünket ezekkel az emberekkel összekötnek, vannak, amelyek elválasztanak tőlük. De ha segít, vess egy pillantást a Sziget átlagközönségére. Nem biztos, hogy jobb a helyzet.
3. Mivel én folyton mindenhonnan kivándorlok, a pofám be van fogva :)
valamilyen okból anonimának tett be a blogger... kövi sára voltam.
8 óra munka és a többi örökzöldek: mindez a félsziget szervezők hibája is, részben: hívhattak volna nox-ot, ambersmith, love gun, bartok esztert, karamellt, agnes vanillat, yonderboi-t, 20y-t a félszigetre.
amióta fesztiválokat szerveznek erdélyben minden évben a republic volt a "sztár"...
Aranay középút talán nincsnen. Így is úgyis ütközni fogsz amenyit csak lehet azzal amit megvetsz. Egy dolgot tehetsz: vedd körül magad legalább olyan emberekkel akik hasonlóképpen gondolkodnak mint te. Szocializálódj velük, és érintkezz kevesebbet a bálnavadászokkal. Ezt teszem én is, ezt teszik szerintem legtöbben. Ezért többnyire jó Kolozsváron és Marosvásárhelyen. Itt van valamennyire egy kozmopolita fiatal réteg. El lehet lenni.
Identitásod alakítsd saját igényeid után. Vedd ki az erdélyi magyarságból azt ami a legmodernebb. Ha nincsn ilyen sok, alkoss újakat. Kihívás újítani.
epp ez a gondom, tihamer, hogy nem akarok ilyenfajta szelekciot elkovetni. pont az ellen kuzdok, hogy a zenei izlese utan iteljek meg valakit, hisz az is megtortenhet, hogy ezek az emberek otthon esetleg elismert szakemberek, megbizhato baratok, szuleik jol nevelt gyermekei. es abban sem vagyok biztos, hogy az abszolut ertelemben vett modernizmus onmagaban egy ertek. azert szuletett ez a bejegyzes, mert nem tudom a valaszokat. persze, lehet, hogy nem is kell. csak idonkent zaklatnak. :))
És ha mondjuk azt mondtátok volna egy Republic kérésre, hogy nincs meg?Vagy hogy mittom...egy zenekartól, egy előadótól egy nap csak egyszer? (nem jó, mert a republic, Edda, Guns'n'roses, Bikini repertoár lefed egy napos programot.)Szóval egy listát kellett volna kifüggeszteni, ami minden nap tartalmazzon egy ilyen 'örökzöldet'(én más színűnek nevezném)és sok más jót, és abból lehessen választani...
Szerintem se nem szervezői hiba se nem begyepesedett (zenei) ízlésvilág. Egyszerűen csak annyi, hogy volt egy periódus, amikor ezt lehetett és kellett fújni, ha az ember együtt akart énekelni a többiekkel.
Egy kis alkohol és nekünk is éppúgy szétcsúszik az arcunk és mi is bazmegelünk ha kell ha nem. Ilyenkor meg olyasmit kell énekelni, amit mindenki, de legalábbis a legtöbben ismenek.
Józan-civilségében pedig mindenki a saját kis réteg-muzsikáját hallgatja.
Kíváncsi vagyok, hogy gyerekeink tinis-nagy-részegségeik alkalmával tudnak-e majd úgy énekelni, hogy egyszerre legalább 3-4 ember ismerje ugyanazt a számot...
Írom mindezt úgy, hogy Timó, épp te , az "arrogáns sznob", szoktál engem az egyik legnagyobb kultúr-sznobnak nevezni. Tőled tudtam meg nemrég, hogy Britney Spiers egy énekes és a nőfajtából való. És mellesleg én is gyarapítottam valamelyik este a 8 órát skandálók sorát.
(amit pedig privátban hallgatok, azt a kolozsvári ismerőseim közül elég kevesen élveznék)
Szóval szerintem nincs baj. Ez egy meglehetősen tipikus társadalmi jelenség nálunkfelé, amit ha az ember önreflexív távolságból néz, akár még élveni is tudja.
Megjegyzés küldése