csütörtök, február 15, 2007

8. bejegyzés a női fenékről

Hetente három órát női fenekeket nézek. Van köztük gömbölyű, óvális, kicsi, nagy, kerek, elipszis alakú, van körte formájú és alma alakú, van izmos, van puha, szálkás, elnyúlt, hegyesedő, lapos, van, amelyik csípőben kezdődik és combban ér véget, van amelyik derékban kezdődik és sosem ér véget. Vannak csinosak, vannak deformáltak, van kacsás, van kiugró. Van vékony és jelentéktelen, van eltűnő és kitürelmkedő, van csodálatos, markolnivaló, simogatnivaló, visszautasítani való. Van vágykeltő és van vágyűző, van alakhoz találó és van attól elütő. Van, amelyiknek viselője nem számít, és van, amelyikhez személyiség kell.

Fenékre dolgozunk heti három órában. Ugrálunk, izzadunk, nyögdécselünk a párás, büdős teremben, követjük az előttünk himbálozó fenkeket, irigyeljük vagy lesajnáljuk őket és ott lebeg előttünk a saját feszes, csodás testünk nyáron fürdőruhában, mert addig muszáj eredménye legyen a sok tornának.

Térdepelünk, ülünk, fekszünk, állunk a földön, közben emelgetünk, lóbálunk, mozgatunk, forgatunk, behajlítunk, kiegyenesítünk testrészeket a testen való elhelyezkedésüktől függetlenül és közben lepereg előttem a fél életem, a sok kamaszkori kínlódás egy akkor szebbnek tartott külsőért és lassanként megbocsájtok apámnak, amiért 14 évesen egy Rubens festményhez hasonlított, a 12 éves osztálytársamnak, amiért nem talált vonzónak, a 15 éves fiúknak, akik a vállveregetős legjobb barátjukat látták bennem és az összes barátnőm anyukájának, aki jól megmarkolászta az arcomat és büszkén állított példaként gyermeke elé, hogy így néz ki egy jól táplált, egészséges kislány. Legjobban magamnak bocsájtok meg, hogy rá sem hederítettem ezekre, hogy az önsajnálat volt a legtöbb hatás, amit elértek nálam, hogy boldog tunyaságban eltöltöttem huszonnéhány évet és a sportolásról alkotott véleményem a számítógépes fejtörők szintjén lerekedt.

A gondolatsor végén már a 25. lábemelésnél tartunk, egyre feszesebb vagyok, és ha szuszogni tudnék, valószínűleg mosolyognék. Most kézbe vettem az életem, kilátásaim és perpektíváim lettek, majd poziciót cserélünk, hasra dolgozunk. Hetente háromszor.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

MILYEN BODRAGYI VAGY! :)
a Nagy Ő

Névtelen írta...

s ez a meses hely hol van? tudom, h ez itt nem a reklam helye, de megihlettel...

Kücsük írta...

én iiiiiiiiiiiis! hova jársz? van por a teremben?

VNT írta...

természetesen nem a reklám helye, de szívesen megosztom bárkivel. a Q cafe mögött a kapualjban. a polgármesteri hivatal oldalsó bejáratával szemben. majd meglátjátok mi van ott... :)

Névtelen írta...

Most elgondolkoztam, hogy akkor en miert jartam oda a tavaly ilyenkor? Lehet azert hogy nekem is elnezz? Hm.

Névtelen írta...

egy dolog szar a helyben: Az a teljes falat betakaró tükör...
azóta, és nem csak az előttem himbálózó fenekek miatt, teljesen átalakult az önképem (rossz irányba)

Persze a hatodik alkalom után kifundáltam, hogy leveszem a szemüvegem... Csajok, ti erre már rég rájöttetek! s nekem csak most esik le... ;)