kedd, február 06, 2007

5. bejegyzés az álmokról

Az éjszaka megint álmodtam. Pontosabban, minden valószínűség szerint állandóan álmodom, de ma reggel emlékeztem is rá, és így fáradtan, kimerülten ébredtem, ami többnyire ellentmond az alvás céljának.

Amióta emlékszem az álmaimra, mindig nagyon intenzívek voltak. Gyermekkorom visszatérő álmai közé tartozott a szobám, melyben hemzsegtek a patkányok, az asztalon, a széken, a szekrényen, a földön, mindenhol, csak az ágyon nem. Aztán, gondolom már elég érett lettem hozzá, következtek a vízbefúlós álmok. Állandóan átcsaptak a fejem fölött a hullámok és én beléjük fulladtam. Aztán volt varázsló, amelyik a jogarral ütötte addig a kézfejem, amíg bekékült, majd egy tolószékes őrült gyilkos egy neonfényű lakásban lemészárolt egy családot, majd az unokaöcséimet és a húgomat lefejezték, együtt álltunk a sorban, csak ők hamarabb jöttek. Aztán szeretkeztem egy fiúval és rajtakapott egy másik, majd következő éjszaka a rajtakapóssal szeretkeztem és az előző éjjeli szeretőm talált ránk. Közeli barátom teste alakult át kutyáévá, miközben a feje változatlan maradt és hatalmas mancsaival próbált rámakaszkodni és nem engedte lerázni magát.

Elmúlt éjjel hasonló képi és érzelmi élményben volt részem, talán azzal a különbséggel, hogy ennyien még soha nem szerepeltek az ismerőseim közül. Egy egész nap eseménye volt a történet, ahol különböző képkockák alkotják a teljes történést.

Délelőtti órákban egy kirándulás közben megtudtam, hogy meghalt a legkedvesebb tanárom és az aprókavicsos domboldalra dőlve sírtam, sírattam.

Később visszatértem a városba, ahol gyönyörűszép feketébe öltözve elmentem a régi középiskolám második emeletére, egy, ugyancsak gyönyörűszép feketébe öltözött gyászoló tömeg közepébe. Egy évfolyamtársamat ravatalozták és a hangulat leginkább egy elitista, felső tízezres, kiegyensúlyozott és tökéletességében rideg koktélpartira emlékeztetett. Munkatársaim közül is részt vettek néhányan, mindenki halkan beszélt és halk volt a zene is, a ravatal csillogó, díszes, mintha a parti kiegészítő díszeleme lenne.

Később egy kamionban ültem, rajtam kívül a sofőr, alacsony. Kövér, izzadt, fekete gyér hajú, fekete bajuszú, jóindulatú, kedves arc, fehér, elnyűtt majoban, szőrők lógtak mindenfele. Középen ült, egyik oldalán én, másik oldalán egy másik személy, talán egy munkatárs. A kormány előttem volt, így a sofőr úgy tudott vezetni, hogy állandóan áthajolt rajtam, tekintettel a melegre és az én rövid szoknyámra, folyamatason rám ült, a combja az enyémhez ragadt, síkos volt és tapadós. Semmit nem éreztem. A fizikai kapcsolathoz viszonyítva a legaszexuálisabb élmény volt, amiben részem volt. Megálltunk a puszta közepén, ahol egy hatalmas üvegvatta gyár omladozó épülete állt, majd a harmadik utas telefonálni kezdett a gyár ügyében. Ugyanakkor engem is hívtak telefonon, egy távoli sosemvolt legjobb barátnő kérte számon tőlem a munkatársam által tett igéretet, mely egy negyedik személyt érintett és én alig bírtam elmagyarázni, hogy épp most oldódott meg a probléma.

Gyönyörűszép feketében álltam egy teraszon, melegben, elegánsan, napszemüveggel és zavarban, a ravatalazott lány néhany osztálytársa kérdőre vont, miért nem szóltunk nekik is, hogy parti van, elegáns és rideg, ők csak gyászoltak, prolin, középosztályszerűen. Villoghattak volna, miért nem tudtak róla?

Estére hazaértem. A konyhából nyílik a fürdőszoba, szegényes berendezés, hatalmas káddal csordultig tele vízzel, bene egy hatalmas termetű ember, akitól fizikailag viszolygom. A konyhában vetkőzöm le és a kapcsolatunkat elemzem, 19.-századi-idős-férfi-fiatal-nő-előre-megegyezett-testiségmentes-
érzelmi-kielegülésre-alapozott-kapcsolata-ez, melyben szívességet teszek neki azzal, hogy vele
vagyok, de nem érhet hozzám, nem szerethet férfiként, nőként és nekem mégis be kell lépnem mellé a fürdőkádba, nem férünk, kilocsog a víz, langyos is már és beszélgetünk. A nap eseményeiről. Kérdezem, ő válaszol, megdöbbent, aztán nem kérdezem és felébredek.

Fárasztó ennyi mindent álmodni.

5 megjegyzés:

tettevetteteremtette írta...

...hát még visszaemlékezni...

Noc írta...

a gyönyörűszép feketében való álldogállás a balkonon folyamatosan a 13th Floor cimű film utolsó, futurisztikus képeire emlékeztet: a nyugalomra, napsütésre, ridegségre és eleganciára.
közben meg sokat nevettem, bár valószínűleg nem volt kellemes ez a sok - számszerint 2 - kövér, középkorú, izzadós és magamutogató férfi társasága...

Kücsük írta...

Ebből legalább három filmet le lehetne forgatni... az én álmaim általában nem ennyire eseménydúsak, bár lehet, mikor felébredek, automatikusan kitörlöm a lényegtelennek vélt részleteket.

VNT írta...

Az egyik kövér, a másik izzadós. A kövér még fiatal is volt.

Valószínűleg nekem is jót tenne egy automatikus törlőrendszer, így nehezebb eldöntenem, mik a lényegtelen részek.

Blanka Erika Bolgár írta...

Huh, annyira szemléletes leírás, hogy már már fájt olvasni! Dehát ezt még meg is élni...azaz megálmodni...