123. bejegyzés a le nem írt hozzászólásaimról az új párt lehetőségeit boncolgató írásokhoz

Az első kérdés, ami eszembe jutott a számtalan interneten elolvasott elemzés, kérdésfelvetés, találgatás, spekuláció, jótanács során, hogy vajon az érintett "politika-csinálók" olvassák ezeket? Vagyis, van valaki az RMDSZ-en belül, akinek a hangja eljut Markó & Co-hoz és lóg is a Facebook-on, vagy csak külön kategóriák vannak: akik olvassák ezeket a cikkeket és akik érdemben bele tudnak szólni a magyar politikai életbe. Ugyanez a kérdésem a Tőkés & Tőkés esetében, ahol konkrétan tudok olyan közeli személyt, aki élő kapcsolatot tart fenn a választásra jogosultakkal, de azt nem tudom, hogy az írásokban felvetett kérdéseket továbbítja felé vagy sem (gondolok ilyenekre: szakpolitizálás, hálózat építés, párbeszéd stb.) Ugyanis számomra az derült ki a cikkekből, hogy létzeik egy fajta elképzelés arról, hogyan kéne működjön a rommagyar politika és a szíve mélyén mindenki inkább reménykedik egy jó alternatívában, mint a képviselet teljes megszűnésében.
A másik kérdésem a választók igényére vontkozik. Ugyanis az egy felettébb kedves dolog, hogy valaki felvállalja a magyarok autonómiatörekvését, én azt nem tudom, hogy van-e a magyaroknak autonómiatörekvésük. Nyilván, egy részüknek van, de a másik részüknek (és azt hiszem ők a fiatalabbak, a to-be 18 évesek) talán inkább egy decens élethez való jog gyakorlás-törekvésük van és ennek nem biztos, hogy az autonómia a kulcsa.
A harmadik kérdés, ami eszembe jutott, hogy amikor Erdélyi Pártról beszélünk, akkor pontosan kinek a képviseletét értjük alatta. A szórvány településekről származó magyarok többször is jelezték találkozókon, konferenciákon, hogy amikor nagy hangon Erdélyről beszélünk, akkor ők nem találják a helyüket ebben a kategóriában. Legyen az RMDSZ ilyen vagy olyan, szórványban konkrétan tetten érthető a hatásuk. Ne beszélve arról, hogy bár a Szülőföld elbírálási (sic!) politikájával nem teljesen értek egyet, a szórvány szervezetek számára szinte az egyetlen (nagyobb) támogatási lehetőségnek számított és megtörténhet, hogy most az Új Birodalom kezdetén ez a helyzet változni fog. Már persze, ha nincsenek nagyon aktív, embereket megmozgató Tőkés-vonalbeli civil szervezetek a szórványban, akik eddig underground működtek és most végre eljött az ő napjuk is.
És az utolsó kérdésem az, hogy ez a sok olvasott és világlátott ember, akik vagyunk (nem ironizálok) miért nem foglalkozunk legalább egy érdemi beszélgetés szintjén egy vegyes etnikumú erdélyi párttal. Miért tartjuk annyira lehetetlennek, hogy egy magyar-román / román-magyar párt esetleg jót tenne ennek a régiónak, hogy talán eljött az ideje, hogy a legőszintébben és a legkomolyabban elkezdjük lerombolni azokat a berögződéseket, amelyek egyik vagy másik félben élnek. Ilyenekre gondolok például, hogy ha a románok megértenék, hogy nem szeretnénk visszacsatlakozni Magyarországhoz (és vinni magunkkal Erdélyt) és a tény, hogy itt születtünk bizonyos felelősségérzettel tölt el minket és talán ezért nem vándoroltunk el tömegesen, illetve ha a magyarok megértenék, hogy románul tudni semmivel sem kínosabb, mint angolul vagy németül beszélni, és a románok nem akarnak minket egyenként keresztre feszíteni, karóba húzni, elevenen megnyúzni, gázkamrákba küldeni, akkor talán, esetleg lenne valami esély arra, hogy a választásokat ne befolyásolják az etnikai hovatartozások, hanem mondjuk koncentrálhassunk a gazdaságra, illetve talán arra is volna esély, hogy végre egy ország állampolgáraiként viselkedjünk.