Mőce jelölt a kreatív blogger díjra, amit már hamarabb észrevettem, mint ahogyan ezt a bejegyzést írom és egyáltalán nem volt valami kedves gesztus a részemről, hogy szóra sem méltattam, de nem bírtam magam rávenni az írásra. Sőt, az utóbbi időben blogot sem olvastam. Köszönöm a jelölést, nagyon jól esett, mert a történt, hogy amikor ez a dolog elkezdődött, akkor azt hittem, hogy ez valami nagyon elitista cucc és csak a legjobbak lesznek jelölve és akkor kissé keserű volt a felismerés, hogy még egy mákos megemlítésre sem vagyok való. Aztán kiderült, hogy tulajdonképpen mindenki lett jelölve, aki valaha egyetlen internet alapú, publikus oldalon egy szót is leírt, így még szörnyűbb lett az érzés, hogy még így sem jutok eszébe senkinek. S akkor Emőke tulajdonképpen visszaállította az önbecsülésemet. De az elvárásoknak nem felelek meg, mert most már igazán nincs értelme (és kedvem sincs) kirakni a szabályokat, egyet megszegni közülük és újabb jelölteket állítani, főként, hogy talán már nincs is újabb.
Van jegyem a CFR meccsekre. Nem azért, mert annyira rajongó lennék, vagy annyira sznob, hanem mert van egy elméletem. Arról szól, hogy vannak dolgok, amikről lemaradtam, mert nem adott korban születtem (queen koncert, diákok felkelése párizsban, bár nem vagyok ez a forradalmi típus, az első ford piacra dobása, pink floyd koncert, az első holdraszállás, világháborúk, bár háborúzós fajta sem vagyok, és így tovább) és akkor most történnek dolgok abban az adott korban amelyikben élek és elérhető közelségben. Ilyen a Bajnokok Ligája, meg a Cirque du Soleil előadások, meg a Bodies kiállítás, meg egy csomó koncert meg na... itt is folytathatnám. S akkor nem engedhetem meg magamnak, hogy lemaradjak és majd később sajnáljam. Természetesen ez csak olyan történésekre igaz, amelyek érdekelnek is, és ezeket a meccseket úgyis megnézném a TVben.
A hétvégét Déva határában egy kabanában töltöttem. Huszonnégy középiskolásnak tartottam összerázó tréninget. Szervezőkkel, résztvevőkkel beszélgettünk mindenféle magyar kérdésről. Én egyébként is nagy melegséggel viszonyulok a szórvány, parciumi magyarokhoz, tehát engem könnyű elbűvölni, mégis érdekes tapasztalat volt. Ahogyan ők látják a székelyeket és a románokat, hát az még maradványaiban sem hasonlít ahhoz, amit mi gondolunk magunkról és a többségről. A középiskolások között egy nem volt olyan, amelyik egy félperces összefüggő szöveget elmondott volna csak magyar szavakkal, egymás között többnyire románul beszélnek. Ők nem az anyanyelv művelésében mérik a nemzeti identitásukat, míg pl. számomra ez az egyetlen értékes mércéje a magyarságomnak. Számukra az egyház és az RMDSZ biztosítja azt az összetartó erőt, aminek köszönhetően elérik, hogy magyar fiatalok összegyűljenek, vagy diáktanácsot indítsanak be, stb. Számomra az egyház, vagy valami politikai párt max. egy kocsmaasztal körüli beszélgetésre jó, ahol a csendet esetleg ki kell tölteni. Izgalmas volt (újból, mert már régóta foglalkoztat) a felismerés, hogy mennyire halovány elképzelésünk nincs arról, hogyan él és gondolkodik a romániai magyarság. És ez enyhén szólva is ironikus és arrogáns.
Politikai filozofálgatást tartottam magamnak, ami arról szólt, hogy a politika valahogy olyan izgalmasan alakult az évszázadok alatt, hogy gyakorlatilag összetételében, működési alapelveiben, felépítésében, vezérlő gondolataiban kizárja a velejéig értékes embereket. A politika elsősorban a középszerű értelmiségnek való. Annak a fajtának, amelyik olyan a politikában, mint az ideális nő a párkapcsolatban. Jól néz ki, nem buta, egyáltalán nem az, van humora, néha vannak megvillanásai, de alapvetően egy alapértelmes ember, kedves, bájos, gondoskodó, társaságban meg lehet vele jelenni, mert nem hoz szégyent a férfira. Ilyen a jó politikus is. Értelmes, közepesen művelt és közepesen világlátott. Értékrendje közepes és a jó és rossz közti határvonalat még az egyéni etikusság határán belül tudja mozgatni fel és le. Nem rosszindulatú és valahol van egy réteg az agyában, amiben valóban valamilyen közösségért kíván tenni. Nem, nem ilyen magasztos megfogalmazásban. Mondjuk azt, hogy aktív fajta, bizonyos dolgok zavarják és úgy érzi, hogy megvan benne a képesség, hogy azokon változtasson. Kissé korrupt és kissé korrumpálható kell legyen. Mondjuk annyira, amennyit még bele lehet tuszakolni a lobby és a szívességtevés kategóriáiba. Ezek a dolgok általában kampányban derülnek ki a legjobban. A jelölteken. Kik és miért lesznek jelöltek? És hogyan kampányolnak? Természetesen a támogató pártjukon belül, annak szabályait betartva.
És a kampányban még azt szeretem (a kampányidőszakon kívül eső cikkek, szórólapok, talk-showk és interjúk mellett), hogy lesznek feljavított utak, bicikliutak, szeméttárolók, iskolafelújítások, csomó jó dolog. És az is klassz, hogy ebben az évben volt már kettő, most lesz még egy és jövőre még egy, úgyhogy sok, gyors fejlődésnek nézhetünk elébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése