Én próbáltam mindig nagyon korrekt lenni ebben a blogban, mert gondoltam úgy dukál. De most, most olvastam egy blognak egy kommentjében egy mondatot. És valóban az asztal alá röhögtem magam tőle, aztán elkeseredtem, hogy ilyen gondolatok nyilvánosságra kerülhetnek. És most a leggonoszabb énem visszafordíthatatlan előtörésével felteszem ide, reménykedve, hogy más is jól fog szórakozni.
"A férfi olyan, mint a jó bor. Szőlőként kezdik és a nőkön múlik, hogy kitapossanak belőlük mindent, amíg át nem alakulnak egy elfogadható valamivé a vacsorához."
Ps: szerzőjét nem ismerem, tehát azért még a maradványaiban leledző korrektség kikívántatja belőlem, hogy nem az embert kritizálom, hanem ezt az egy mondatot. Nándika, ha még élnél, most azt mondanám, muhahaha.
1 megjegyzés:
élek, röhögöm én is
Megjegyzés küldése