Minden Poszeidónnal kezdődött, aki kvázi fogadást kötött Minósszal (ki tudja hányadikkal, mert náluk az volt a szokás, hogy mindegyik királyt Minósznak hívtak), hogy ha valóra válik azon jóslata, miszerint Minósz lesz Kréta királya, akkor Minósz köteles feláldozni azt a fehér bikát, amelyet Posziedón küldött neki. A történet kezdete mindenképp hasonlít Al Pacino számomra híres monológjára az Ördög ügyvédjéből, amikor olyan alpacinosan elmeséli, mi is a gikszer Isten körül. Mert ha az embernek van, így teremtésileg szabad akarata, ösztöne és majd büntetése, akkor irtó kellemetlen egy földi lét alatt ezeket okosan összehangolni. Szabad akaratában áll a bűnt választani, amire az ösztönei vennék rá, ám ugyanakkor el kell viselnie a büntetést, ami ezzel a szabad választással jár. És akkor áll/ül az Isten a maga nagy bölcsességében és cinikusan lemosolyog az emberekre, hogy milyen kis gyarló semmik, amiért nem tudják szabad akaratból az ösztöneiket uralni és eképp a kárhozatot elkerülni.
Ilyenképp esett az eset Poszeidónnal is, aki bár elküldi a bikát, de olyan szépre, fehérre és kívánatosra csinálja azt/őt, hogy Minósz képtelen feláldozni később, amikor a maga részét kéne teljesítse. Poszeidón éktelen haragra gerjed eme engedetlenség láttán és az őrületet hozza Pasziphaéra, Minósz feleségére, aki szerelmes lesz a gyönyörű fehér bikába. Szexuálisan makulátlan fantáziámat meglehetősen felcsigázta az a roppant innovatív szerkezet, melyet Pasziphae építtetett Daidalosszal és mely a bika és a királyné közösülését hivatott elő –és megsegíteni. Ilyen szerkezetre a prágai szexuális eszközök múzeuma sem tért ki, bár elismerem, egyébként is nagyon gyenge felhozatala volt a témában (kivéve talán azt az egy szerkezetet, melyen féltérdre ereszkedve kutyapózban lehet elhelyezkedni, elől két foganytúval, az egyik a cserkésztábori latrináknál felszerelt kapaszkodóhoz hasonlít és ugyanazt a célt szolgálja, a másik egy mozgatható kar, melynek az előre-hátra való tologatásával be lehet indítani a szerkezetet. A szerkezet beindítását követően, a kar mozgatásának eredményeképpen működésbe lép a szerkezet egyik része, mely a kutyapózban elhelyezkedő emberhez viszonyítva hátul van és ez a kis kiegészítő rész áll egy fából készült fallosszból, valamint egy, a test fölé nyúló, szinten fából készült kézfejből. Az elől található kar mozgatásával a szerkezet hátsó része beindul és míg a műfallosz ki –meg bemozog a térdepelő testbe, addig a kis kézfej ugyanazon test hátát simogatja. Fa kézzel.).
Daidalosz kreatívitásának köszönhetően a királyné őrült szerelmében közösülhet a gyönyörű testű bikával (szerintem itt valami allegóriáról lehet szó), és alig néhány hónap múlva világra hozza szerelmük gyümölcsét, aki egyáltalán nem meglepő módon ember testű, bikafejű és bikafarkú (itt eltekintek az allegóriától) szörnyszülött. A királyné tele van ambivalens érzésekkel, lévén a gyermek mégiscsak az övé és anyai érzéseit képtelen féken tartani, ugyanakkor tekintve a gyermek fizikumának nem megszokott aspektusait, szégyenére, szerelmére, bűnére emlékezteti anyját, és eképp visszatetszést kelt benne. Kisgyermek korában a Minotaurusz (mert róla van szó) anyja keblén nevelkedik, ám kora kamaszkorában képtelen uralkodni féktelen természetén és erején, így a királyné elrendeli saját gyermeke elzáratását. A célra tökéletesen megfelel a már túlságosan is jól bevált Daidalosz leleményessége, aki parancsra elkészíti azt a labirintust, melynek közepébe helyezik a Minotauruszt. A történet itt már variálódik, egyik lehetséges folytatásaként Minotaurusz számára 9 évenként fel kell áldozni 7 fiút és 7 lányt táplálkozás céljából, másik verzió szerint ugyanezt az áldozatot évente kell bemutatni. Bármelyik is lenne igaz, Minotaurusz mindenképp meghal a végén, Theszeusz athéni herceg végzi ki, majd Ariadné fonala segítségével kerül ki a labirintusból. Annak az Ariadnénak a segítségével, akit elcsábít, majd galád módon otthagy egy szigeten (itt szintén vélek allegóriát felfedezni).
Néhány éves korom óta, amikor görög és római mitológiákat olvastam, következőben a tegnapelőtt éjszaka 3 óra magasságában értesültem újból erről a történetről, megfilmesítve, természetesen, és korszerűsítve franciák által. E történet szerint a 7 éves Claude rajtakapja édesanyját saját házuk pincéjében, amint egy láncra vert férfin lovagol és rémületében sírni kezd, mire édesanyja feleszmél révületéből, többszörösen leszúrja a férfit, elhordja a testet, majd 7 éves kisfiát büntetésből ugyanarra a láncra kiköti. Cserét ajánl neki, dobjanak három dobókockával, ha a kisfiú dob nagyobbat, leveszi a láncról, ha ő dob nagyobbat, Claude marad. A gyermek aránylag jókat dob és tele van az arca reménységgel, szinte élvezni is kezdi a játékot (még csak 7 éves), de az anyja 3 hatosa után csak láncon marad. Tulajdonképpen 3 évig. Akkor találnak rá a gyermekvédelmisek a rendőrséggel együtt, le van soványodva és nagyjából meg van őrülve, a három év alatt csak néha kapott enni és inni, hogy épp életben maradjon, az anyja hol eszeveszetten szerette és ragaszkodott hozzá, hol gyűlölte, megverte és eltaszította magától, mert a gyermek egy erőszak eredménye volt, és anyját hol az aktusra magára, hol az erőszakot elkövetőre emlékeztette.
Sok évvel később Claude-ot kiengedik a nevelőintézetből, az anyja még mindig börtönben van, majd miután öngyilkosságot követ el a zárkájában, Claude meggyászolva anyját, akit a végtelenségig szeretett, áldozatszedésbe kezd. Évente 14 embert öl meg, 7 férfit és 7 nőt, a történet pillanatában épp a második évben van, 27ik áldozatánál, még egy férfi hiányzik. Ekkor kapja el a rendőrség és ekkor kap a védelem 3 hónapot, hogy egy pszihiáter segítségével próbálják meg diagnosztizálni, illetve eldönteni, hogy valóban beteg, vagy csak megjátssza magát. A kezelés során többszörös személyiségként mutatkozik meg, hol Ariadnénak, hol Theszeusznak, hol Daidalosznak és hol Minotaurusznak mutatja magát.
Többnyire az összes poént lelőttem a filmből, még egy csavar maradt hátra, de az a legenda szempontjából lényegtelen, és igaz-e a bejegyzés a legendáról szól.
Kis Garfieldet kellett olvasnom a végén, mert elaludni nem tudtam, tekintve a mély belelérző képességemet hasonló alkotásokba, és a három-évig-a-láncon-élünk-gyerekként érzés nem volt a legmegnyugtatóbb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése