3. bejegyzés az estékről

Az elmúlt héten volt két este. Említésre méltó. Első este nemi részvételi aránya szinte egyensúlyban volt, egy fiúval volt több, mint lány. A társaság számomra ismeretlen volt, pontosabban mindegyiket ismertem és egyikről sem tudtam semmit. Zavarban voltam. Szinte egész este. Legkönnyebb megoldást választottam, amit lehetett ebben az esetben, egy találkozás mögé bújtam és onnan kukkoltam bele a többiek életében. Tarantino után szabadon, a aReservoir Dogs nyomán így nézett ki a többiek élete: résztvevők: Mr. Grey, Mr. Purple, Mr. White, Miss Pink, Miss Brown, Miss Black.

Régóta színesítik egymás életét. Nem mindenki a másikét, de különböző palettákon már összfutottak. Mr. Grey szeretne egy kis színt vinni az életébe, láthatóan kevés sikerrel. Nem mintha Miss Pink, Miss Brown és Miss Balck nem lennének elég segítőkészek, csakhogy ők kizárólag oranzs mosolyukat hajlandók felajánlani színesítés céljából. Mr Grey csak akkor fogja célját elérni, ha hozzá a legpasszolóbb színnel találkozik.
Mr. Purple beéri az oránzs mosollyal. Ő eleve olyan színes, hogy nehéz hozzá közeledni. Varázsából is veszít, emiatt. Önmagában képviseli a kavalkádot, nehéz hozzátenni még egy színt.
Mr White tiszta. Mint egy vászon. Szereti ha beszínesítik, igénye van rá. Miss Pink, Miss Brown és Miss Black készséggel színesítik. Különböző méretú foltok érik, állandóan átszővve oránzzsal. Oranzs a domináns szín Mr White vásznán, majd közvetkezik a pink, aztán kis barna és fekete. A színek keverednek, néha versengve egymással, néha kiegészítve egymást és Mr. White lubickol a színek ily méretű körbeölelésétől. Természetesen, mindig vigyáz, hogy egy kis fehér folt megmaradjon. Ha úgy érzi, túl sok szín keveredik rajta, vagy csak egyetlen szín kezd eluralkodni rajta, akkor idejében észhez kap és lemossa magáról, még mielőtt az odaszáradna. Ilyenkor Mr. White megtisztul egy pillanatra, távolódik a pallettától, majd kegyes mozdulattal újból felajánlja magát. És ők befestik. Mert szeretik.


Második este lényegesen színtelenebb volt. Találkoztunk a lányokkal. Időnként összefutunk. Összefüggnek a pasijaink. Emiatt, és mert érdeklődünk egymás iránt, néha találkozunk. Mi magunk, párjaink és kapcsolataink oly mértékben különböznek egymástól, hogy bármikor tudunk újdonsággal szolgálni egymásnak.
Az álmainkról beszéltünk. Egy hét leforgása alatt, mindhárman megcsaltuk a párjainkat. Álmunkban. Volt, akit rajtakaptak, volt, akit nem és volt, akinek belehalt a pasija. Nem bírtuk eldönteni, hogy a tudalattinkat inkább megszűntessük, vagy inkább a felszínre hozzuk.
Idővel megérkezett még egy lány egy fiúval. Egy svájci fiúval. Kedves, bugyuta nyugat európai fiú, amelyikkel százasával lehet találkozni nemzetközi konferenciákon, fesztiválokon. Tanít egy egyetemen. Jóindulatú, udvarias, széles álkapcsa van, és ha angolul beszél fröcsög a nyála. Természetesen nagyon vigyáz, soha egy csepp sem kerül száján kívülre, az annyira nem európai lenne és ő jól van nevelve. Mosolyog, bólógat, minden érdekli, amit mondasz, nem is mer érdektelennek tűnni. Meglepődik, ha nem mosolyogsz vissza. Annyira kedves és annyira unalmas, hogy már csak megfigyelni jó. Nem bírom megállni, hogy ne jusson eszembe, milyen lehet ez a fiú, ha szerelmes, neadjisten szenvedélyes. Vajon az ágyban is ilyen udvarias? Állandóan mosolyog, figyelmesen megvárja, amíg befejezed és közben állandóan vigyáz, nehogy rádcsöpögjön a nyála?
Szeretem az estéket. Mindig történik valami.