112. bejegyzés a politikáról

Széljegyzetek Balázsi-Pál Előd írásához – amolyan személyes módon, ahogyan jelen blog íródik –, amely kiegészítésként szolgált Illyés Szabolcs írásához.
Azon gondolkodtam a minap, hogy ez a Szász Jenő, aki amúgy sem az a tiszteletet parancsoló alak, megint hogy elbaltázta az esélyeit. Kitéve magát és kollégáit az összmagyar gyűlöletnek, a sajtó folytonos ócsárlásának, elviselve az áruló bélyegét, képes volt elmenni Bukarestbe december 1-én és mindenmagyar gyászünnepén az akkori államfővel (második fordulós jelölttel) koccintani. Azzal az államfővel, aki egyrészt minden elkövetett, hogy még kínosabb legyen magyarként élni ebben az országban, másrészt amely ellen az RMDSZ éppen akkor kampányolt. Na jó, nem kampányolt, nem űzök gúnyt ebből a mesterségből, mondjuk úgy, hogy a figyelmes sajtótermék fogyasztó valahol rájöhetett, hogy az RMDSZ talán inkább Geoanát támogatja. Szász Jenő, aki a mostani események fényében egy igazi politikai Nostradamus volt, odament ehhez az emberhez, akiről úgy tűnt elfelejtette, hogy "ötéves elnöki mandátuma alatt szétvert két kormányt, majd semmibe vette a parlament egyértelmű többségének az akaratát, ezzel több hónapra lebénítva az országot", illetve hogyan gáncsolta el "a beígért kulturális autonómiát? Hogy hogy viselkedett Sólyom látogatása kapcsán, vagy budapesti látogatásán?" (http://bpelod.transindex.ro/?cikk=560), és két koccintás között képviselte a magyarok érdekeit. Nos, mára már világos, hogy Szász Jenő akkor az RMDSZ előfutáraként, mondhatni feláldozásra alkalmas előretolt helyőrségeként szerepelt, hiszen csak előkészítette a nem egészen három hét múlva bekövetkező nyilvános egymásratalálást, amikor az RMDSZ (akinek ebben a történetben a legrövidebb a politikai memóriája) néhány, Romániában végtelenül fontosnak tartott tárcáért cserébe politikai jellegű blow-job szolgáltatásokat nyújtott fennebb említett államfőnek. Akik igazán nagy vesztesei ennek a történetnek, azok: Szász Jenő, aki ezért a hősies tettéért igazán megkaphatta volna az Információs Technológia tárcát, az a legjelentéktelenebb az RMDSZ szemében, gondolom ezt azért, mert a magyar miniszterek alig félévet bírnak ki az élén, főként, ha épp egy raliversenyről érkeznek az irodájukba. A másik ugyanilyen szerencsétlenül járt személy, az László Attila, aki szintén mindent elkövetett, hogy a majd elnökké választott Basescu irányítása alatt majdan a régiből újjá avanzsált Boc kormány eminens tagja lehessen (annyira magáénak érezve a biztos jövőt, hogy egyenesen a munkaadók közé ült az elnöki vitán, amikor a pártja (sic!) saját jelöltet indított és nem mellékesen Basescu-ellenes volt (most már tudjuk, hogy ez is csak álca volt) ). Nos, László Attilának kijárt volna az egészségügyi tárca. Ő legalább elvégezte az orvosit és 1990 és 1993 között Magyarországon gyermekorvosként dolgozott. A mostani orvosi rendszer szerint ahhoz, hogy Romániában orvosként doglozhasson szüksége van a fiatal végzősnek egy 3-6 évig terjedő rezidens képzésre, amelyre nem annyira könnyű bejutni, sokan inkább a külföldi praktizálást választják ehelyett, ahol lényegesen többet tanulhatnak gyakorlatban és nem kell rezivizsgázzanak. Azt viszont nem tudom, '90-ben ez hogyan működött. Mindenesetre, László Attilának legalább valamikor nagyon régen vajmi köze volt az egészségügyhöz, ám mi történik vele? Cseke Attila elhappolja előle az egészségügyi tárcát. Jó tudni, hogy azt a minisztériumot és azt a témakört, amely bizonyos országokban sarkallatos pontja az egész gazdaságnak és a jóléti társadalomnak, nálunk kegyelemtárcaként kezelik a fennebb elmített pol. blow-jobért cserébe. Gondolom mindezt annak fényében, hogy egy Váradi Egyetemen jogi diplomát szerző ember kezébe kerül ez a poszt, aki szerint "Számos jogalkotási kérdést is rendezni kell majd”. És engem ez megnyugtat. Ha számos jogalkotási kérdést rendezünk majd az egészségügyi tárca élén, akkor jó, mert látszik, végre valaki komolyan veszi az egészségügyet. Akit még sajnálok, az mondjuk a romániai magyarság lenne, de igazából nem sajnlom, mert birka népnek ennyi jár. Aki a Geona-Basescu választás előtt makacsul annyit hajtogatott, hogy én szocialistára nem szavazok és képtelen volt valami nagyobban gondolkodni, az valóban megérdemli, hogy Basescu-vezette SRI hallgassa le a telefonjait, hogy ne ismerje a jogait, ne kapjon semmilyen autonómiát (most már látszólag sincs aki harcoljon érte), ne értse az Alkotmányát és legyen minden nap egy kicsit megvezetve. Azt gondolom, hogy egy ilyen (figyelem, klisék közvetkeznek) gyorsan fejlődő világban, a globalizáció csúcsán nyugodtan és veszély nélkül szembe lehet nézni, hogy a romániai magyar egy buta, birka szavazó. Mindenestől. És én is annak híve vagyok, hogy a buta, de törekvő ember meg kell vezetni és meg kell alázni, igazából semmi nincs, amiért szívjóságot érdemelne. Ugyancsak ez a nép büszkén elmondhatja, hogy az ő vezetői a kormányban vannak, olyan miniszterek társaságában, akik a Regionális Fejlesztésért felelnek, miközben általános geopolitikai tudással sem rendelkeznek, és akik kapcsán Crin Antonescu finoman annyit jegyzett meg, hogy az első-Basescu éra idején markánsan promoválták a szellemi képességeket, tudást, szakmaiságot teljes mértékben nélkülöző, hatalmi poziciót szexualitása által betöltő nő prototípusát. Én is beírnám a CV-mbe (ha az elmúlt 10 év munkássága kizarólag politikai funkciókról szólna és snassz lenne, hogy semmi szakmai munka nincs benne), hogy idesüssetek, Elena Udreaval közösen vezettem az országot.
Közben rájöttem, hogy ennek az írásnak semmi köze nincs Előd írásához, csak kicsit idéztem belőle, de amiatt jutott eszembe, hogy megírjam. Mert ilyenek vannak a cikkben: "Băsescu kiszámíthatatlan destruktív magatartásával és öncélú egyeduralmi törekvéseivel már soha nem lehet egy olyan szervezet opciója, amely számára értéket jelent a demokratikus berendezkedésű állam." Minekutána pont bekövetkezett az, ami az én mércém szerint sem lehetett volna soha opció, azon gondolkodom, hogy a fenti mondat mai kontextusban hol hibádzik: hogy az RMDSZ nem olyan szervezet, amely számára értéket jelent a demokratikus berendezkedésű állam, vagy pedig Basescu igenis lehet opció, sőt, tulajdonképpen akárki lehet opció nem egy, négy kormánypozicióért?
Azt gondolom, hogy az RMDSZ-nek ezzel a húzásával kihalt a romániai magyar politikai elit. Már a látszatát sem kívánja senki fenntartani a tisztességnek, a komolyságnak, a felkészültségnek, ... bárminek, amiről eddig beszéltünk, ami miatt megkülönböztettük magunkat a románoktól, amiért jobbnak éreztük magunkat. Egy kis keserédes nyugalommal vettem tudomásul, hogy román fórumokon, amikor bőszen szidják az RMDSZ-t, az értelmesebbje mindig elmondja, hogy szerencsére a magyarok nem ilyenek és számára az RMDSZ nem is jelent egyet a magyarsággal. Ugyanakkor nyilván elismerem, hogy a szakmai tudás nem elég a jó miniszterséghez, főként nem ebben az országban, de azért ártani sem árt.
Végszóként (és bár nem látszik, ez a történet jobban fáj nekem, mint gondoltam volna), egy kissé a magyar sajtóból is ki vagyok ábrándulva, mert sehol nem találom a cikkezést erről a hirtelen pálfordulásról, mintha mindenkinek a legtermésztesebb lenne, hogy az RMDSZ 4 embert küld abba a kormányba, amit néhány hónapja megbuktatott.