„Szükségem van valakire, akinek tiszta az agya és a szive, akinek az élete épp nem változik, nem áll fontos döntés előtt, nem költözik el, be vagy össze, nem építi a karrierjét, nem lóg késélen a szakmája, nem örvend az akaratlan szabadságának, nem megy férjhez, nem vált el, nem szült gyermeket, nem hagyták el és nem hagyott el senkit, nem ismerkedett meg és nem derült fény régmúlt dolgaira, nem beteg, nem államvizsgázik, nincs pénzügyi zavarban, nem kell senkinek a lelkét ápolja, nem ismer engem nagyon jól, vagy nem hiszi azt, hogy nagyon jól ismer, nincsenek előítéletei velem szemben és van kedve egy kicsit beszélgetni.”
Ezt írtam volna tegnap, amikor lépten-nyomon sírnom kellett, az utcán a színház fele, a vendéglőben, a színházban, a szobámban, az ágyamban. Váratlanul jött egy kis segítség onnan, ahonnan nem vártam, mert a felsorolt paraméterek többébe is beleesik, aztán most úgy látszik, csak nem tartott olyan sokáig. Vagy én vagyok érzékenyebb, mint a magamtól megszokott.
4 megjegyzés:
Tiszta az agyam, most mostam fejet,tiszta a szívem, nincs még érelmeszesedésem! Nem kell döntenem se, megteszik mások! Nem költözök el, mert máshol sem jobb, nem építem a karrieremet, mert a végén úgyis nyugdíjas leszek, ha megérem! Nem örvendek a szabadságnak, mert azt csak az értékeli, akitől elveszik azt! Férjhez se fogok menni, mert a feleségem nehezen értené meg! A gyerek szüléséről pedig szót sem érdemes ejteni esetemben! Elhagyni és elhagyatni sem engedem magam, mert letettem a kocsit és gyalog járok. Igaz, sokan hagytak el, de én is sokakat előztem, néha jobbról is, úgy hogy az egyensúllyal nem lehet nagy gond!
Nem vagyok pénzügyi gondokkal, mert ha van, hamar elköltöm. (hogy ne legyen később gondom vele!)
Nem ismerlek nagyon jól, nem is hiszek mást, és hidd el, te sem ismersz igazán, s talán ez tényleg előnyödre válik!
Előítéletei mindenkinek van, és aki tagadja, annak van a legtöbb!
Beszélgetni pedig én aztán nagyon tudok, ha egyszer rázendítek! Veled is! Ma is, és talán máskor is, nemcsak tegnap, és főleg akkor, ha a sírás környékez!
"Tehát itt vagyok én,
a blogod tetején!"
" Nézz le rám (vagy fel)..."
" Szeressük egymást!"
Ha ezt kibírtad, tegyél fel valami bömbölős, ritmusos zenét, esetleg nyomj egy csókot az üveg szájára, miközben fölfelé tartod, s add át magad a ritmusnak! A legjobb gyógyszer a világon, s hamar rájössz, hogy részedről is bekaphatja az egész világ, mert nagyjából úgy van ez, hogy a nagyvilág részéről mindig bekaphatod!
Olyan az élet, mint egy ágáló kurva! Ha belerúgsz, alázatos, ha gyöngéd és emberi vagy hozzá, rád száll és kiszívja a lelkedet (azt is!), de soha sem fogja megköszönni, vagy értékelni!
Rajtad múlik, hogy rúgsz, vagy rugdosva leszel!
Soha, mondom soha senkitől ne várd el az üdvözülést, mert magaddal csak te egyedül törődhetsz igazán! A többi, mikor veled törődik, tulajdonképpen magával van elfoglalva, és neked is juthat valami, ha mondjuk igyekszel is! Ha nem, lemaradsz!
Fordíts, törődj te magaddal és közben a morzsákat szedegesse más, miközben azt is elhiheti, hogy rendesen ebédel!
Csúnyán hangzik, egoizmus, érdek, stb., de ne feledd, a szabályokat nem mi találtuk ki!
Mi nem csak élni akarunk, ugyebár, és közben más se haljon meg!
Ennyi!
Timo fiam, az utolso ket bejegyzesed elnezve nagyon belekeveredhettel az elet surujebe. Ha ezt egy hettel ezelott csinalod, mondhattam volna, hogy "gyeride, te," s meg valami szeszre (vagy valami diabetikusra, ha epp 90 napozol) is meghittalak volna...
Karesz, köszönöm. Egyből be is tettem egy kis zenét, még ha nem őrjöngőset.
Szekler. Lassan minden a helyére kerül, csak ki kell várni. Az élet reglál, mondja apukám. És ő tudja.
Ez nagyon tetszett.
Megjegyzés küldése