120. bejegyzés a 10+1 könyvről

Még jó, hogy van aki labdázik velem, mert úgy látszik valami erős külső impulzusra van szükségem, hogy írjak. Pedig, amikor pillanatokra (ki tudja, napokra is akár) meghalt a blogom, akkor olyan fogadalmakat tettem, amelyeket még újévkor sem szoktam. Tehát akkor:
Mőcétől a feladat.
írjál ki tíz plusz egy könyvet, amiket te már olvastál, de ajánlanád a többieknek. nevezz meg öt bloggert, akinek kíváncsi vagy a véleményére, linkeld be őket, és hagyj nekik üzenetet a blogjukban. jó olvasást.

Roger Martin du Gard: A Thibault család. Remek francia családregény és csodálatos korrajz a századforduló Franciaországáról. Inkább a klasszikus irodalmat kedvelőknek.
Szabó Magda: A pillanat, amiből "minden akció folyamán és minden élet során van egy, ... amikor a Sors urnáját tartó kéz, amely a ránk váró áldások-csapások történetét jelző sorstáblákat rázza és kiveti, egy lélegzetvételnyi időre megáll, és ha valaki éppen abban a parányi szünetben lép valamerre, ami ellenkező irányba visz attól az úttól, aminek jelzése a nevére szóló sorstáblán írva áll, végigbotorkálhat rajta az istenek büntetése nélkül, nem állítja meg Iuppiter sem. A pillanatot nem lehet kiszámítani, csak felismerni".
Rejtő Jenő: Három testőr Afrikában, Az előretolt helyőrség, A titokzatos part, Az elveszett cirkáló és a Néma revolverek városa. Ezek azok a Rejtők, amelyeket rendszeresen előveszek, felütöm valahol és olvasom. Főként nyáron, főként úton.
Rudas János: Delfi örökösei. Az önismereti csoportok, a csoportvezetés, a játékok Bibliája.
Roark Bradford: Ádám apánk és gyermekei. A néger Biblia, az Isten fehér, a többiek feketék és bibliai történetek vannak igen szórakoztatóan elmesélve jellegzetesen délies stílusban és hangvételben.
Roald Dahl: Szofi és a Habó, Matilda három csodája, Karcsi és a csokoládégyár, novellák. Walesi, fekete humorú, groteszk, abszurd és rendkívül szórakoztató.
Anthony Burgess: Egy pofon ha csattan. Egy végtelenül szatírikus regény a Gépnarancs írójától, egy végtelenül ostoba, ám annál ambiciózusabb nőről és a fogyasztói világból kiábrándult férjéről. Nagyon is görbe tükör a 60-as évek angol társadalmáról.
Anthony Burgess: English Literature. Angol irodalmat kedvelőknek kötelező, szórakoztató, lebilincselő és olyan közel hozza Shakespearet mintha a tegnap este együtt ittatok volna a Globe büféjében.
Salman Rushdie: Szégyen. Mert ez a könyv egyáltalán nem arról szól, hogyan fejezett le Szufija Zinobia 100 pulykát egy éjszaka és húzta ki a beleiket a nyakukon tátongó lyukon keresztül.
Jane Austen: Büszkeség és balítélet. Még a legnagyobb kritikusoknak is kötelező bár egyszer elolvasni, és különben is a tengerparti unalmat csak ritkán lehet Schopenhauerrel elűzni (épp kipróbáltam).
Anthony de Mello: Abszurd egypercesek. Még az egy percesnél is rövidebb bölcsességek, kedvességek.
És a plusz egy. Amin mosolygok már amikor leírom, vagy pont azért mert leírom. Andrew Matthews: Legyél boldog most. Olyan amerikai sikerkönyv fajta, de vicces és kedves, és hamar megbocsátod neki, hogy olyan amerikai sikerkönyv fajta.
Hát nem bölcselkedhetek a sok irodalmi gyöngyszemmel, de ezeket a könyveket valóban akármikor ajánlanam bárkinek.
Kiváncsi lennék a Supersheep, Batkamanó, kis n, TSZ és Nándika véleményére.