péntek, január 29, 2010

114. bejegyzés a szerelemről

Panaszkodtam néhány hete a pasimnak, hogy úgy unom a kapcsolatunk eképp való alakulását, ezt a rutint, ahogy felkelünk, dolgozunk, lefekszünk, közben eszünk, iszunk, színház (bár ez a dolgozunk kategóriába tartozik), kocsma, mozi (órákat kell vezetni érte), film, könyv. Semmi izgalmas, vad, elszállt, álmodozós, lágy, azt se bánnám, ha feküdnénk a hóban és néznénk a bárányfelhőket (bár ezt valószínűleg bánnám, nem fér bele a profilomba és nem feszegetem fölöslegesen a határaimat). Érted, mire gondolok, szívem? A pasim mély gondolkodású, tiszta szívű fiú, ahogy lapozott a könyvbe, abból láttam, hogy ért engem, csak most megemészti a hallottakat, aztán nem egyből reagál szóban, ahogy átlag pasik tennék, hanem csinálni fog valamit, jelezni, hogy vette az adást. Mert annyira értette, hogy tudta, tőle várom a megváltást.
Néhány napja ott sütkérezem a konyhában, amikor hallom, hogy a szobából kiabál ki nekem, valószínűleg szabad vagyok vasárnap bogárka, neked mi a programod vasárnap? Kiabálom vissza, hogy valószínűleg semmi, már hallom is, ahogy jön ki a szobából, közeledik, közben mondja, hogy akkor csinálhatnánk valamit együtt. Felcsillan a szemem, már a hátamhoz is ér, átkarol, belecsókol a nyakamban, közben suttogja, mit szólnál egy nagytakarításhoz?

6 megjegyzés:

tettevetteteremtette írta...

:=

Tihi írta...

Édes ez a bejegyzés. Ismerős is egyfelől.

VNT írta...

Te Batu, en azt hiszem nem tudom mit jelentenek ezek a jelek. Tihamer, koszonom.

tettevetteteremtette írta...

elbenaztam, azt jelentik hogy a foldon gurulok a nevetestol, csak nem tudom hogy kell irni

zongó a lajos írta...

The other side:

P. tegnapelőtt este kifejtette, hogy nála a szingliség nem átmeneti- hanem létállapot. Mert az empíria sokkal nagyobb százalékban szól a hagyományos családmodell ellen, mint mellette. Mert ott keressük a megváltást, ahol nincsen. Nem is lehet. Mert a párkapcsolat a birtoklásról szól, ami eleve holtvágány. Mert apró szilánkokból is össze lehet eszkabálni a teljességet, az érintés öröme innen, kellemes beszélgetés egy pohár bor mellett amonnan.

N. tegnap este kifejtette, hogy biztos azért vagyok szomorú mert ketyeg a biológiai órám, de azért ő sem hiszi, hogy egy nő meg egy férfi hosszú távon úgy tudnának együtt működni, hogy...
Mert - és megint - a birtoklás, a kiegyensúlyozottság hiánya. Mert nincsen jövőképünk. Mert már túl tapasztaltak vagyunk a... szerelemhez.

Z. ma este kifejtette, hogy bár párra vágyik, ez a projekt elég nevetséges ahhoz, hogy inkább lazán vegye, úgyis meghalunk. Inkább az STD-kre kell vigyázni, úgyhogy fogadjam meg a tanácsát és mindenképpen használjak gumit.

Pé, eN és Zé férfiak.

Én meg arra vágyom, hogy valaki belesuttogja a nyakamba, mit szólnál egy nagytakarításhoz?

Unknown írta...

:)) Lányok, ez gyönyörű. Sőt, rettenetesen szép. A jelzős szószerkezet mindkét tagja hangsúlyos. A szép az irodalmi jellegre vonatkozik. A rettenetes pedig arra, amit Paul Watzlawick olyan találóan fogalmaz meg azonos című könyvében: "A helyzet reménytelen, de nem súlyos".;)