Történt továbbá, hogy reggel 10-től sikerült délután fél 3ig megérkezni Vásárhelyre, hóviharból adódóan.
Történt, hogy 3 órakor, amikor még mindig próbáltunk Vásárhelyről kievickélni, világossá vált számomra, hogy nem érek el 6-ra Szentgyörgyre.
Történt, hogy megpróbáltam felhívni a színész pasimat, hogy már megbocsásson, de a bemutatóra nem érek oda.
Történt, hogy a telefonra nem válaszolt, de ugyanebben az időben egy másik telefonálónak a szintén színész pasija ugyanabból a városból viszont válaszolt a telefonra.
Történt, hogy a telefonbeszélgetés mellettem zajlott és élőben végignézhettem, amint a telefonáló elsápad és rémülten rám tekint, suttogva közben, hogy nem tudok semmit.
Történt, hogy közben boggá merevedett gyomorral felhívtam újra a kedvest, hogy hamar kiderüljön, felhasadt a szemhéja próbán, sürgősségén van, nem fog meghalni, de a bemutató elmarad.
Történt ezután, hogy sikerült este fél 10-kor befutni Szentgyörgyre, úgy, hogy közben sehol nem álltam meg, apukák, autók, kollegák és vonatok segítették utamat, amely 11 és fél óráig tartott Kolozsvárról Sepsiszentgyörgyre, pénteken.
Történt, hogy szombaton édesanyám szomorúan mondja, azt hiszi átverték, de nem tud ellene tenni.
Történt ugyanis, hogy édesanyám kedves, hitét és bizalmát (persze nem ilyen melodramatikusan) fektette Frunda György szenátor úrba, hisz az úr értelmes, jó megjelenésű, jól beszél románul, angolul, méltó képviselője lehet a megfogyott bár, de annál számottevőbb erdélyi magyarságnak egy olyan rendkívül fontos intézményben, mint az Európai Parlament.
Történt, hogy édesanyám és még egy nagyon közeli barát édesapja úgy érezte, állampolgári, de persze elsősorban magyar emberi kötelessége egy ilyen kiváló tulajdonságokkal megáldott képviselőjelöltre adnia a voksát, felvállalva ugyanakkor, hogy esetleg a háttérben meghúzódó szervezet nem is számítana annyira és egyéni szavazókörzetben is Frunda urat választanák maguknak. Mint képviselő, igaz-e?
Történt, hogy alig néhány nappal a képviselőjelölt nagyszerű szereplése után, fenn említett meggondolta magát, mert hirtelen, deus ex machina, olyan szerepet kínálnak neki Európában, amelyet visszautasítani balgaságra utalna.
Történt, hogy az Európa Tanács nem lett annak idején és ma sem az Európai Unió egyik intézménye és mint ilyen, elsősorban nem az Európai Unió állampolgárainak direkt képviseletével foglalkozik (ahogyan azt az EP teszi...), egy nagyszerű elvekre épülő nemzetközi szervezet, mely főként egész Európát, de nem csak (47 tagállam), érintő emberjogi és kulturális kérdésekkel foglalkozik, és céljai a következők: emberi jogok védelme, pluralista demokráciák és jogállamiság védelme, Európai kulturális identitás és sokszínűség népszerűsítése, az Európai társadalmat érő kihívásokra való válasz találás, ezek a kihívások: kisebbségekkel szembeni diszkrimináció, xenofóbia, klónozás, intolerancia, terrorizmus, ember-kereskedelem, szervezett bűnözés és korrupció, virtuális bűnözés, gyerekek elleni erőszak, demokratikus stabilitás megerősítése Európában.
Történt, hogy miután Frunda György a következő pozíciókat már betöltötte, illetve tölti még mindig: az Emberjogi, Vallási és Kisebbségügyi Bizottság elnöke, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Román Parlamenti Küldöttségének elnöke, az Európa Tanács Monitoring Bizottságának elnöke, az Európa Tanács Jogi Bizottságának tagja, úgy érzi, hogy ez a hirtelen jött, valóban nagyszerű ajánlat, hogy végre elnök lehet, olyannyira csábító, hogy le kell mondania első helyéről az EP választási listán.
Történt, hogy olvasom egy cikkben, hogy a döntés természetesen azon szervezet által is támogatva van, amelynek ő is tagja: “ez pedig túl fontos pozíció, semhogy az RMDSZ elutasítsa”.
Történt, hogy olvasom egy barátom írását, miszerint „Nem hazudott senki. Frunda a választások után tudta meg, hogy felajánlották neki az Európa Tanács jogi- és emberjogi bizottságának az elnöki tisztségét.” És ha egy kicsit tájékozottabb lennék „európai politikában pontosan” tudnám, „hogy ez milyen egy fontos pozíció”.
Történt, hogy miután anyukám megkérdezte, hogy akkor ő most hogy érezze magát, mert a többiek nem voltak épp annyira bizalomgerjesztők (bár egy rossz szava sem lenne rájuk), ellenben most már az sem képviseli őt, akiben bízott, de visszaszívni nem tudja a szavazatát, mondom neki, hogy ha egy kicsit tájékozottabb lenne az európai politikában, akkor pontosan tudná, hogy mennyivel jobban járt így, hogy mondjuk „becsapták”, mert ez valójában az ő érdekeit szolgálja.
Történt, hogy nem mondtam neki, amíg az előbb említett írást el nem olvastam.
Történt, hogy eszembe jut a helyzetről a világirodalom egyik remeke, melyben nemes egyszerűséggel hangzik el a mondat, miszerint a mór megtette a kötelességét, a mór mehet. Az Európa Tanácsba.
Történt, hogy olvastam még egyéb visszatetsző dolgot a szabad sajtóról és az Alapítványról, de azoknak itt nincs relevanciájuk.
Történt, hogy mire az írást befejeztem, elment az étvágyam, de ezzel a problémával csakúgy nekem kell megküzdeni, mint kedves édesanyámnak a szavazata kérdezése nélküli átdelegálásával.
